Fétisparti

Mivel holnaptól ideiglenesen visszatelepülök Magyarországra, nem tudom garantálni, hogy olyan rendszeresen szállítom a szellemi táplálékot, mint eddig. Viszont most olyan falattal kedveskedem az olvasóknak, hogy remélhetőleg nem csak a tíz ujjukat, hanem sok mást is megnyalnak utána. Az év legnagyobb fétispartija Amszterdamban.

A falkának az átlaghoz képest jóval mélyebb a tudása mindenféle szado-mazo, szokatlan vagy netán perverz szexpraktika, és hát a fétispartik területén is. Ez nagyrészt NC barátunknak köszönhető. Az is az ő ötlete volt, hogy mégse Halloweenkor jönnek hozzám Amszterdamba, hanem most, ugyanis ezen a hétvégén tartották a Clinic Partyt. Végülis a beöltözés meg a rémület ugyanúgy megvolt. 

Ott kezdődött, hogy mivel egy fétisruhabolt szervezte, szigorúan dress code-os volt a parti. Hogy az mit jelent, azt ők se tudták körülhatárolni, de egy képsorozatot azért közreadtak. Ezek alapján teljesen nyilvánvaló volt, hogy négyből hármunknak nincs ilyen öltözéke. Nekem mázlim volt, Hermionénál volt elfekvőben egy fekete latex mini, de a fiúk kedvéért annyi szexshopot jártunk végig, hogy a végére teljesen érzéketlenné váltunk. Öklömnyi ánuszgolyó? Piha. Alkarméretű vibrátor? Mit nekem! 

Az volt a probléma, hogy senkinek nem akaródzott 50 eurót ott hagyni egy fekete latex bokszeralsóért, amiből ráadásul kilóg a farka, opcionálisan még láncok is vannak rajta. Ezt mélységesen meg tudtam érteni. Végül olyan megoldást választottunk, amiről nem gondoltam volna, hogy működni fog: két fekete, csak önmagához tapadó fényes szigszalagot. Ebből mindkét jelölt gladiátorszoknyát fabrikált az alsója fölé. Azt hittem, hogy teljesen röhejesen fognak kinézni, de nem. 

Ilyen társasághoz juszt is dukál a partibusz, már csak azért is, mert a buli helyszínét nagyjából úgy kell elképzeni Amszterdamhoz képest, mint mondjuk Visegrádot Budapest belvárosához képest. Felültünk, és elöntöttek minket az RGB fénypöttyök, tuc-tuc zene kábulatában eveztünk el egy négyszemélyes asztalhoz... Nagyon nem voltak rajtunk kívül mások, de nekem akkor is megérte. Sose ültem még olyan buszon, ahol szabad lett volna használni a vécét. Jelen állapotomban (hosszú...) ez sarkalatos szempont volt. 

A parkolóban azon röhögtünk, hogy csak ezüst és fekete autók voltak, illetve azt a néhány pirosat és sötétkéket az utolsó sorba száműzték. 

Az öltöző egy hűvös, homályos, közös tér volt, néhány asztallal. Megszálltuk az egyiket, aztán kezdődött a szigszalagragasztgatás. Voltak fenekek, amik láttán azt kívántam, bár húznának még rá valamit (nem húztak). Minden szégyenérzet nélkül dobták le a textilt a legrandább, lottyadt seggű, sörhasú párok is (hát még az olyan szépségek, mint mi...). Sőt, amin még inkább meglepődtem, én is annyira szexinek éreztem magam, mint melltartó nélkül ritkán (hát istenem, hülyén festett volna az elöl-hátul fűzős ruhához). 75A vagyok, de hódítani akarok. Hát még az mekkora feeling volt, pórázon bevezetni egyik legkedvesebb barátomat (aki ugyan nem tartja magát az én barátomnak) az arénába!

Aztán ahogy beléptünk, egyből fellelkesültem. Ha még egyszer elmegyek ilyen buliba, biztos beszerzek valami komolyabb szerkót! Voltak konkrétan lovak. Álarcban, lófarokkal, az egyiknek, nem viccelek, patája volt. Kilógó másodlagos nemi jellegek mindenütt. Volt, akin csak láncok voltak, meg még esetleg egy csillag a mellbimbójára ragasztva. Volt egy ázsiai lány, a fején világító nyuszival. Gladiátorok. Orvosok. Csak a legdurvább arcok. :)

Sajnos füldugót nem vittem, ezért néha manuálisan kellett megvédenem szegény munkaeszközeimet. Jó hangos és időnként idegtépően magas zörejek jöttek a hangfalakból. A központi színpadon időnként japán nő kötözte és gyertyázta saját magát, máskor ketrecharcot láthattunk (át-át-átkaroló hadművelettel). Táncoltunk, de valamiért csak fekete pasik gerjedtek rám.

A legnagyobb látványosság egy idő után kétségtelenül a dungeon volt. Ide csak párosával lehetett bemenni, úgyhogy hirtelen nagyon promiszkuózus lettem és egymás után három pasit kísértem fel, megnézni, hogy folynak a "kezelések" az egyik elfüggönyzött ágyon, illetve - hogy kik dugnak teljesen nyíltan a székeken, a földön, a kalodába zárva... De nem sokáig tartott a nemi élet korlátozása a dungeonre, szeretkező párok henteregtek mindenfelé. Mi papírkutyák voltunk, és az első (fél 4-es) busszal már haza is mentünk. És még el is aludtam rajta. De hát muszáj volt, vártak a múzeumok...