Zaterdag

A szombatot kezdtük még viszonylag a legnormálisabban. Bár az első hely, amit meg akartunk nézni - Heineken főzde, ott laktunk mellette - mindjárt azzal kezdte, hogy nem nyit ki, az Amsterdam Dungeonbe azért bementünk, bár figyelmeztettek, hogy egy-egy végtagtól esetleg meg kell válnunk. 

Rájöttem, hogy nem csak mi tartjuk NC-t jó pasinak: az animátorcsajok is mindig őt szúrták ki. Félelmetes emberismerettel rendelkezvén az NC-hez intézett első mondatuk általában az volt, hogy "Szereted a nőket, mi?" Még a vécé előtt is azzal fogadta az egyik apuka, hogy "We don't trust you!". 

Röpke kétórás látogatásunkat egy hullámvasút zárta. Megnéztük a közben ellőtt fényképet: pontosan azonos szöget zár be az állkapcsunk (ahogy NC mondta: lefotózták a mandulánkat...). Beszereztünk néhány nélkülözhetetlen kelléket, úgy mint szétplaccsant emberkét formázó poháralátétet (szerénységem), fecskendő alakú tollat (Viktor), halálfejes borosdugót (NC)... sajnos, konzervatív lakótársaink okán otthagyni kényszerültünk a véres tenyérnyomokkal ékes zuhanyfüggönyt, a vérestalpnyom-mintás kilépőt és az infúziós zacskóba töltött piros tus vérfürdőt.

Odakint aztán találtunk egy piacot, ahol egy magyar hapsi isteni gyümölcslé-keverékeket árult (Magyarok Márpedig Mindenhol - a továbbiakban MMM). Valami áfonyás-ananászosból vettünk hihetetlen mennyiséget. Kicsit körbeszimatoltunk, végigkóstoltuk az összes olajbogyófajtát, én pedig nem bírtam otthagyni a görögszénás és a szegfűszeges házi sajtot. Hiába, a holland típusú sajtok a gyengéim, különös tekintettel például a Henri Willig-boltokban kapható piros pestót Goudára és érlelt juhsajtra.

A piac szélén pedig intelligens létformák születésének lehettünk szemtanúi.

A lény életciklusa első szakaszában folyékony halmazállapotú. Emberi beavatkozás nélkül szaporodásra képtelen. Botok közé, leginkább bikinifelsőre emlékeztető konstrukcióban kihúzott madzagokat használnak a beoltáshoz, melynek során nagy, vékony hártyákat képeznek a folyadékból. A szeles évszak beköszöntével a lény hirtelen növekedésnek indul, és azonnal röpképessé válik. Fő ragadozója az ember (homo sapiens) kölyke, amely ösztönösen üldözni kezdi, és keze legapróbb érintésével elpusztítja. 

Ha a 2 méteres magasságot sértetlenül elérte, a lény a széljárásnak megfelelően folytatja útját, amíg csak a belsejében lévő, illetve a külső levegő eltérő légnyomása szét nem roppantja. Ilyenkor apró cseppekre esik szét, és illatos, síkos nyomot hagy maga után. 

Nem túlzok: volt, amelyik görgött a földön, majd amikor odaért egy parkoló kocsihoz, felgurult rajta, majd a túloldalán le. Azt hiszem, végül egy biciklikormány végzett vele - lám, veszélyesek ezek, jól tette Viktor, hogy bocsánatot kért, amikor nekiment egynek. 

Elmentünk a kendermúzeumba, ahol megtudtuk, hogy a kender nagyon hasznos, fenntarthatóan termeszthető növény, a kötélkészítéstől a papírgyártáson át a fűtésig mindenre használható, és közkeletű tévedés, hogy a kender automatikusan kábítószer, és mint olyan, a bűnözés melegágya. A shopban marihuána-termesztési útmutató kapható. 

Ebédelni egy thai étterembe mentünk, mert nagyjából csak az volt nyitva. Így jár, aki délután 4-kor akar enni. NC-ék sokat áradoztak a tom ka gai levesről, amit itt csak "Tom! Kakálj!" néven emlegetett az étlap, vagyis akinek van füle, meghallhatta, hogy a felszólítás valójában ugyanazt takarja, mint A székely meg a fia híres mondata: - Édesapám! Felém dől a fa! Mit csináljak? - Székelj.

Szóval majdnem mind sz@ró székely levest ettünk (ezt a disznólkodást nem ott találtuk ki, a felelősség érte egyedül engem terhel), utána meg egypaprikás és kétpaprikás ételeket. Jó sokáig ültünk bent, mire kijöttünk, az összes kajáldát elözönlötték a rendes időbeosztásban étkező emberek.

MMM: 

Ez meg vicces:

Még gyorsan néhány fényt, mert mindjárt elindulunk a buliba, arról pedig már nem ma fogok írni: