Beküldte Raya deBonel -
Ezt a hétvégét végigrohantam. Ha álmos vagyok, mindent kötelességtudóan végigcsinálok, de soha nincs kedvem a következő etaphoz. Ehhez képest most nagyon nehéz volt eljönni mindenhonnan.
A szabadegyetemről speciel azért, mert Carlos ábrándosan magával vitte a rábízott kulcsot, miközben mi öten még bent voltunk az irodában. Végül úgy oldódott meg, hogy akinek azért van kulcsa, mert közel lakik (és közben sűrűn anyázott, hogy miért nem szóltam neki, hogy jöjjön az előadásokat videózni), azt ketten felkeresték, mi meg addig tartottuk a frontot.
Este Uncsitesóval beültünk a Vianba, kaptam tőle egy szuper, mustársárga táskát. Bátorítok mindenkit, hogy ha nincs jobb ötlete, táskát vegyen nekem, az mindig az utolsó, amit bele tudnék préselni a kézipoggyászomba, ezért gyakori, hogy Budapesten ajándékos zacskóval közlekedem.
Szombaton az ágyból volt nagyon nehéz úgy tíz óra felé kikászálódni, aztán Jóapámnál voltam majdnem éjfélig. Sikerült egy olyan recepttel megszivatnom szegényt, amihez előző éjjel fél kettőig kellett főzni a pácot, és tizennyolcféle hozzávalóból mixelni a salsa verdét, és ő nem olyan, mint én (ha nincs zsálya, jó lesz helyette a bazsalikom is, a joghurt majdnem túró, a sajt helyett pedig megteszi a mandula), szóval megdolgozott a betevő húsért. A boszorkánykrémet már én szállítottam, úgyhogy most ehet öt tojássárgájából rántottát, ha van hozzá gusztusa.
Vasárnap délelőtt tehetséggondoztam: van a most végzendő BME-s tolmácscsoportban egy lány, aki kábé ugyanazt a szerepet töltheti be, mint tavaly én, és még balkezes is. Ő hívott el, hogy kikérdezzen Brüsszelről, aztán jól kibeszéltük a tanárainkat meg a Bolyai Műhelyben szerzett tapasztalatainkat, és már épp rátértünk volna a pasikra, amikor mindkettőnknek jönnünk kellett. Túl hasznos nem lehettem, amikor például arról érdeklődött, hogyan küzdje le a kabinban a zsigeri rettegést. Nekem olyanom nem volt! Legalábbis a vizsga előtt, a boldog időkben, amikor még nem meredezett a heti programomban a másfél napos exporthitel-ülés...
Utána haza Jóanyámhoz, akivel az előző esti buli morzsáit (két szelet thai fűszeres nyelvhal) csipegettük némi egészségtudatos epres kölestortával ("azért elkelne rá egy kis flakonos tejszínhab" - fantáziált anyám, mintha előfordulna nálunk ilyesmi).
Utána irány az elnöki rezidencia, ahol olyan fesztiválokra terveztük a Mensa-akadálypályát, ahol én ott sem leszek. De legalább megvolt az első kontakt a Farkaskölyökkel, hasfalon keresztül. Azt sajnáltam a legjobban, hogy nem tudtuk rendesen kibeszélgetni magunkat, mert a hülye gyufafeladványokkal kellett foglalkozni, amikor engem sokkal jobban érdekelt, hogy mit gondol NC jelenleg a világról, a szexről és a legális tudatmódosítókról - nem is értem, miért tartanak minket egyes tagtársak elborult perverzeknek.
De elígérkeztem a Belvárosi Fesztiválra Asmával. És tényleg, megdöbbentően fesztivál feeling volt a város elegáns, központi fekvésű terén: az izzadságot finoman nekünk súrlódó, alig kendőzött testek dörzsölték le rólunk, kirajzottak a tarhálós punkok, elfogyott a pultnál a citromos sör, kénytelen voltam fröccsöt inni...
Ez Asmának annyira nem jött be, úgyhogy hazament, nekem meg az a zseniális ötletem támadt, hogy feltárcsázom Fefét, hátha van kedve kijönni. Már akkor tudtam, hogy ő az én emberem, amikor akkora hangzavar jött át a membránon, hogy csak két perc múlva hallottam meg a hangját: "...várjál, kint vagyok a Szabadság téren..."
Szóval ketten még végighallgattuk a Quimby-t, szövögetni kezdtük a balti turné vezérszálait, és utasítottam, hogy menjen le NC-vel a Voltra, illetve hogy csatlakozzon a dubrovniki magyar delegációhoz októberben. S. úr pedig állítólag nem akarja elhozni nőismerősét a Rózsába, mert félti a sokktól, a Hegyaljára viszont lehozná. Izé... a falkám néha kicsit elveszett nélkülem.
Ma megint hajnalban kellett kelni, hogy összeszedjem J-t, aki elkísért Atom féléves oltására, aztán a Római partra, ahol elvonult előttem a csónakház személyzete, ahol 12 évesen kenuzni kezdtem. Kicsit belesajdult a szívem, hogy nem érek rá itt maradni és tízéves kölyköket csónakáztatni a Dunán, de aztán gyorsan rájöttem, hogy egész sok évig laktam itthon anélkül, hogy ezt csináltam volna, szóval talán továbbra is menni fog.
Belgiumnak meg igazán szólhatna valaki, hogy JÚNIUS van. Be kellett kapcsolnom a fűtést. Ha Gyurcsány ide vetődik, nem spórolt volna a díszítő jelzőkkel.