Eldisszipáltam

Végre megint fordíthatok, pedig már-már azt hittem, hogy elkerülnek az olyan szavak, mint eldisszipálás. Halvány sejtelmem van róla, hogy mit jelenthet, de maga a szó nagyon tetszik. Pláne, hogy a tegnapi nap során több dolgot is sikerült eldisszipálni.

Példának okáért mindjárt a nyakamat. Fejenállni próbált a szentem - mondtam az esti falkagyűlésen laza, könnyed E/3-ban, miközben szívet tépő dinoszaurusztartásban pihentettem gerincmelléki izmaimat. Szerencsére S. úr, a Vibrátorkezű rövid úton orvosolta a problémát.

Ja, de már maga az összejövetel is egy ilyen eldisszipálás eredménye volt, tudniillik én hétfőn (valamiért azt hihettem, hogy hazaérni csak egy másik naptári univerzumban sikerülhet majd, mert még áthatolhatatlan akadályként tornyosul előttem egy repülőút, amit a megzavart agyam hétvégének helyettesített be...) küldtem egy "jövő hét" tematikájú emailt, és mindenki arra készült, hogy ténylegesen a jövő héten özönlünk be NC-ékhez. Szerencsére kis telefonálgatással ezt is sikerült orvosolni, kivéve magát NC-t, akinek lemerült a mobilja. Ez egyébként az este folyamán további gondokat is okozott, illetve olyan mondatokat szült, mint "Nyugi, biztos nem a szeretőjével van éppen, szerintem inkább elütötte a villamos". Mindenki megnyugtatása végett: aztán előkerült, egy darabban, és kapott telefont is kölcsön, meg haza is talált, bár az ok-okozati összefüggés nem egyértelmű.

Kaptam bókot a csizmámra, a harisnyámra és a blogomra, nagyjából mindegyiknek az volt a jelentéstartalma, hogy nem érthető.

Update: hozzáadhatom még a feketelistához, hogy egy sima borítékban küldtem el Svájcba a biciklikulcsot, és az, hogy-hogy nem, szabadságr vágyott... még keresik. Magyarországgal ellentétben van remény, mert van kipotyogott tárgyak raktára. Hát kíváncsi leszek, addig is maradok elásva, térdem alatt kukoricával, fejemen hamuval.