mivan

Valamiért mindig eseménydúsabban érkezem Strasbourgba, mint szeretnék, most például kalandvágyból előástam 6 éves ős-okostelefonomat, Miókát, aki egyben egy iGo 8-as navigátor is. Na, vagy Európa autópályáinak a fele még nincs benne, vagy én nem tudom, de konkrétan a legrosszabb útvonalat rakta össze. Most úgy döntöttem, bevállalom Belgiumot és egy órával később indulok, hátha így pont lekésem a munkába menőket. Utána jött volna Luxemburg (olcsó benzin), majd Franciaország, kicsit fizetni kell az autópályán, de nem vészes.

Ismét mozgalmas heteken vagyunk túl szerintem mindannyian, és gondolom, mindenkivel ugyanaz történt, úgyhogy nem untatok senkit a bejglimmel, karácsonyfámmal és a műjéggel, inkább áttérek arra a részre, ami már nem mindenkinek volt meg, arra, amikor elrepültünk Stuttgartba.

Nehezen hihető, de rengeteg vinnyogás és még több lélektükrözés meg a külföldi szakirodalom rendszeres olvasása után megtörtént az, ami 3 éve egyszer sem: a Zunijó pénzén forraltborozhattam Strasbourgban a kollégák hajlandóak voltak kabinon kívül is interakcióba lépni velem.

A fenekemnek mindenhol jó, köszönöm szépen, ameddig nem kell fél lábujjhegyen guggolva hátrafelé emelgetni*. Éppen Jóanyámnak vinnyogtam gőzerővel az ismert ügyekről, és ő tette fel nekem a címben szereplő kérdést, csak városmegjelölés nélkül. És rávágtam, hogy de, imádnék letelepedni, és a leonbergi meg Atom mellé beszereznék egy macskát és egy kutyát, aztán járnánk salsázni, lenne mozibérletünk meg előfizetéses telefonunk (mármint csak a kétlábúaknak). Zene állj, hogy nézne ez ki egyáltalán?

Melyik országban?

Úgy tudnám összefoglalni, hogy nehéz a hepehupákon úgy átzökkenni, hogy nincs a közelemben se senki, aki valami lendületet adna. Vörös faroknak gyorsan ideírom, hogy nyilván ez is az én hibám, nem figyelek eléggé másokra, lenézek mindenkit, aki nem mensás, és egyébként sincs kedvem semmihez, amit ők csinálnának, és ők ezt kiszagolják.

Hogy mik cincálják az idegeimet, azt most leírom.

Van itt is egy falkaféleség. Két ifjúsági SIG van, a Mensa Jonge (18-27 évesig) meg a Next Gen (23-33 évesig), de nem veszik nagyon szigorúan, a tegnapi mozis estét például a helyi NC szervezte, aki körülbelül annyi éves is, mint a miénk (senki se tudja). Engem vagy azzal üdvözöl, hogy "sziasztok" (ezt még azokban az időkben szedte fel, amikor biciklivel beleszáguldott a Balatonba, miután az a terve nem sikerült, hogy gumicsónakkal evezzen LE a Dunán Pestől Bécsbe) vagy "vigyen el a rézf.szú bagoly" (ezt mondjuk tőlem tanulta).

Épp lelkesen mesél valami jégtörő hajóról, ami Rostockban parkol, és a karácsonyi vásár tiszteletére fel lehet rá menni, sőt, pestót árulnak a fedélzeten. Itt már nagyon úgy kezdett kinézni, mintha ezt ő a saját privát kis univerzumában álmodta volna meg, de akkor is, az okos kis göndör fejéből ez a gondolat bírt kipattanni:

- Senki nem tudja biztosan, kihez tartozik ez a hajó, de egy klub gondoskodik róla. Valahogy úgy, mint rólad.

(Raya olvad)

A mai nap illusztrálta nekem, hogy ez mégis igaz. Tegnap éjjel 2-kor, Rostockból visszaérve nem volt kanalam másfél kilométert gyalogolni, ezért a szomszéd utcában álltam meg a kisautóval, hogy majd ma délután visszaviszem a helyére. Igen ám, de a Mercuriusweg már annyira tele volt, hogy oda már nem fért, és ahova negyed óra körözés után beálltam, arról nem is voltam meggyőződve, hogy parkoló. Na mindegy, valami majd lesz, úgyis rendszeresen vissza kell járnom az akksit tölteni...

A héten elkezdődött a második modul, szokás szerint némi idegbajjal és beilleszkedési feszültséggel, de azért tanulok.

A mai nap úgy indult még tegnap, hogy délután 4-kor azzal jelentkeztem ki a személyesmárka-videók megtekintéséről, hogy tessék mondani, aki elsőre is érti, az elmehet a második és harmadik magyarázatról, vagy a kérdések-válaszokra jöjjek vissza?