Beküldte Raya deBonel -
Valamiért mindig eseménydúsabban érkezem Strasbourgba, mint szeretnék, most például kalandvágyból előástam 6 éves ős-okostelefonomat, Miókát, aki egyben egy iGo 8-as navigátor is. Na, vagy Európa autópályáinak a fele még nincs benne, vagy én nem tudom, de konkrétan a legrosszabb útvonalat rakta össze. Most úgy döntöttem, bevállalom Belgiumot és egy órával később indulok, hátha így pont lekésem a munkába menőket. Utána jött volna Luxemburg (olcsó benzin), majd Franciaország, kicsit fizetni kell az autópályán, de nem vészes. Ehhez képest Belgiumból elkanyarodtunk valamiért, és hatodrangú utakon végül Németországba keveredtem, ahova nagyon nem akartam menni, mert ezen az útvonalon az az egyetlen ország, ahol egyáltalán van téligumira vonatkozó szabály. Végül fikarcnyi falvakon át akart Strasbourgba vinni, csakhogy 80 kilométerre a céltól besokalltam, és inkább kifizettem a francos 4 eurót, csak érjek már oda.
Annak rendje és módja szerint bele is futottam a közúti ellenőrzésbe a németeknél, a nyugatiakat persze csont nélkül továbbengedték. Én meg fohászkodom, csak ezt ússzam meg, momentán se a biztosítási papír nincs nálam, se téligumim, ugye... A rend őre viszont csak az útvonalamra volt kíváncsi. Hollandia? Hm. Ártatlannak tűnő lány, elkövető típusú gépjármű*. Biztos tele van fűvel a csomagtartó. Hova megyek? Mondom, Strasbourg. Minek? Amikor kimondtam a Parlamentet, látható volt az arcán, ahogy odabent átkódolódott az áttitűd, a kocsi papírjai nem is érdekelték, csak azt kérdezte, hogy diplomáciai útlevelem van-e. LOOOOOL.
*Ezt Fefe Ladájára mondták egyszer hasonló helyzetben, és kábé azóta röhögök rajta.