Kimenetelek

Nehezen hihető, de rengeteg vinnyogás és még több lélektükrözés meg a külföldi szakirodalom rendszeres olvasása után megtörtént az, ami 3 éve egyszer sem: a Zunijó pénzén forraltborozhattam Strasbourgban a kollégák hajlandóak voltak kabinon kívül is interakcióba lépni velem.

Annak idején egyszer hívtak el afterpartyra, és akkor azt hittem, jól vizsgáztam, volt humorkodás, kis belecsipkedés meg minden, és igyekeztem jó kolléga is lenni persze (ismerős a sztori...), aztán évekig csak hallgathattam, ahogy a fejem fölött beszélik meg, hogy hova mennek vacsorázni/inni, és egyszer se fordult meg a fejükben, hogy bevonjanak, amit sok mindennek betudtam, de leginkább nem értettem. Aztán elfogadtam, hogy kilógok korban lefelé és kész. Ami persze pont hülyeség, mert akikkel a legjobban kijöttem, azok pont az 50 körüliek voltak, de gyanítom, nem a kor miatt, hanem mert nem az adott címkének megfelelő, sztereotípiákból hajtogatott papíremberre kéne reagálni, hanem arra, aki előtted áll, és erre nem mindenki képes. Engem még tegnap is teljesen megdöbbentettek az olyan megjegyzések, mint hogy "én nem értem az olyan kapcsolatokat, ahol a pasi 10-15 évvel idősebb, mert mit lehet azzal a nővel kezdeni? lehet, hogy okos, de nem tud az életről semmit!". Párosítva a kabinon belüli intrikákkal igazából nem bánom, hogy kimaradtam ebből (megint csak), de hát van nekem az a becsípődésem, hogy ha a környezetedben olyan emberek vannak, hogy inkább lennél egyedül, pedig vágynál társaságra, akkor te vagy a beilleszkedni képtelen lúzer. Az nem lehet, hogy mindig pont én vagyok rossz helyen. Mindenesetre most hétfőn és szerdán is sikerült későig italozni a kabin veteránjaival, és a sok ismeretlen emberről szóló sztori közepette csomó mindent megtudtam róluk. Nem rossz figurák ezek, csak én születtem későn. És ha nem mindenki csordában járna mindenhova és dokumentálná ezt a közösségi médiában, akkor semmi bajom nem lenne a magányos felfedező karakterével, amit egész életemben megbízhatóan hoztam.

Párhuzamosan elkezdtem a Facebookon trollkodni a csoporttársakkal: valaki becsekkolt három másikkal a leideni karácsonyi vásárból, mire aláírtam, hogy "hol a selfie? ne mondjátok, hogy nem volt selfie!", aztán amikor kötelességtudóan belinkelték, aláeresztettem egy "ezzazz"-t. Ezzel vagy azt érem el, hogy rájönnek, hogy engem igenis érdekelnek a kis összejöveteleik és eszükbe jut szólni, vagy megjelölnek, hogy ne lássam a becsekkolásokat, ami pont az a két kimenetel, aminek örülnék.

Még egy kimenetel, aminek nagyon örülök majd, az a ferihegyi reptérről történő kimenetel holnap délelőtt.