mivan

Csodálatos teremtménye az Istennek a sváb: soha nem elégedett semmivel, de ha mégis, akkor az biztosan krumpli. Vagy Spätzle. A Spätzle azért kezdődik éppen sp-vel, mert itt van még arra esély, hogy a pavlovi reflexszel nyáladzani kezdő sváb még szalonképesen ki tudja ejteni ezeket A csodálatos Baker fiúkban (vagy nem, két öreg színész köpködött egymásra olyan szavakat, hogy "spulni" meg "spicli") halhatatlanná tett mássalhangzókat. Egyébként semmi különös, csak 1)liszt, 2)tojás, 3)gríz.

Június közepén-végén nagy lehet a buli, mert rengeteg ismerősömnek van mostanság szülinapja. Na meg persze nekem is. Péntekre szerveztem egy kisebb összejövetelt, olyan alaptartozékokon kívül, mint a leonbergi meg a J, csak a hollandosok részvételével. Illetve férjek. Illetve random norvégok, akik úgy nemzetileg álomvendégek, ugyanis a hazai alkoholárak arra kondicionálták őket, hogy tényleg mindenki azt és annyit hoz, amit ő meg tervez inni. Ja, és egyszer csak nekiálltak Disney-betétdalokat karaokézni, természetesen norvégul. A What does the fox say?

A kialvatlanság-saga folytatódik, de ebben a fejezetben szerepel egy nagykövet és egy tangóharmonikás.

Azok kedvéért, akiket folyton lerázok a Skype-on, elmesélem, mik történtek. Szerdán éjfélkor estünk haza Strasbourgból, csütörtökön letoltam megint egy reggel 7-től este 10-ig tartó kört különféle órákkal, a leonbergi meg nagyon kedvesen háziférfiaskodott közben, pont egy mosást volt idő berakni, mielőtt péntek hajnalban megint leléptünk, ezúttal azért, hogy lebonyolítsuk az ő költözését.

Ez az "édes, ékes anyanyelvünk" német megfelelője ugyanis. Asszem, nem kell előjönni a Schmetterlinggel meg az Aschenputzellel, hogy lássuk, miért szép nyelv a német.

Az történt, hogy nekem még mindig Brüsszelben van a székhelyem, ez meg több okból fontos. Ugyanis a nem helyi kollégáknak fizetnek utazást, szállást és még napidíjat is, persze ezzel az jár együtt, hogy a munkaelosztó ügyosztály azért preferál engem egy párizsi vagy pláne budapesti kollégához képest, mert én utazzak konzervdoboz vonattal és aludjak Airbnb-s szobában, saját költségen.

A brüsszeli Déli pályaudvar még mindig a legutálatosabb hely számomra a világon. Pedig van Exki, Subway és Londonba menő vonat. Egyszerűen annyi hajnali hidegben-sötétben reptérre rohanás, elsőként megpillantott arab taxisofőr, egész estét betöltő afrikai hátsó, hétvégi piacozás és Luxemburgba menő vonat emléke rakódott rá, hogy azt nem tudja feledtetni az a sok kedves barát, aki elé szintén ide mentem ki.

Röviden: elhoztam a lila tragacsot Hágából, egyedül vezettem 1400 kilométert részlegesen hóesésben, a végére kicsit megőrültem, jó volt.

Eddig nem tartottam magamat annak, nem volt szükségem rá. De mostanában egyre gyakrabban forr fel az agyvizem. Persze jó élmények is érnek, múltkor például egy francia benzinkúton nyitottam fel a motorházat, hogy megnézzem, milyen olajat kéne vennem, és a kutas megkérdezte, mit néztem én ott, majd elismerően hozzátette, hogy az ő feleségétől ilyet nem lehetne elvárni. Én meg csak néztem, kereket cserélni is tudok (miniszoknyában, éjszaka, M3 leállósávban bal elsőt, bizonyítottan), erőkomponenseket számítani is, mi ebben a pláne?

Most aztán bocsánat mindenkitől, akinek megígértem, hogy ma este Skype-olunk, nem úgy alakult a hétvége, ahogy terveztem, viszont szerencsére jobban. A leonbergi csütörtök délután meteorológiai okokból megtiltotta, hogy elvezessek hozzá a nyári gumimmal (megoldás alatt...), ezért már teljesen bekészültem egy újabb magányos hónapra, amikor váratlanul bevillant, hogy minek is van nekem Hertz-aranykártyám. Nosza, megnéztem, mennyiért tudnék kisautót bérelni, és ezt közöltem kedvesemmel is, aki óvatosságból lelőtte a poént, miszerint ő is pont ezt csinálja.