A Spätzle tudománya és művészete

Csodálatos teremtménye az Istennek a sváb: soha nem elégedett semmivel, de ha mégis, akkor az biztosan krumpli. Vagy Spätzle. A Spätzle azért kezdődik éppen sp-vel, mert itt van még arra esély, hogy a pavlovi reflexszel nyáladzani kezdő sváb még szalonképesen ki tudja ejteni ezeket A csodálatos Baker fiúkban (vagy nem, két öreg színész köpködött egymásra olyan szavakat, hogy "spulni" meg "spicli") halhatatlanná tett mássalhangzókat. Egyébként semmi különös, csak 1)liszt, 2)tojás, 3)gríz.

A leonbergi már régóta tervezi, hogy megvillantja ezt a tudományát, de végül azért kényszerült rá, mert egyik új iráni ismerősének is megígérte, és előtte mégis ciki lenne leégni. Azzal bebiztosította magát, hogy nem hozta el Baden-Württemberg válaszát a sarló-kalapácsra: a Spätzlebrett és Spätzleschaber kettősét. Előbbi egy olyan deszka, aminek az éle lefelé ferde, hogy ne tapadjanak rá az éppen lekapirgált nudlik, utóbbi pedig a kapargálóeszköz, pontos képet kedvesem lelkes leírása alapján sem sikerült alkotnom róla. De mint kiderült, teljesen elfogadható ez így is.

És aztán:

Itt hosszas magyarázat következik a tésztát a deszkán egyenletesen szétterítés, majd nyaszatolás csínja-bínjáról, és a túlzások felemlegetésénél harapni lehet a leonbergi hangjában az elővigyázatot. A folyamat, érdekes módon, egyre gyorsul minden adaggal, úgy látszik, ez az embernek a kezében van, nem pusztán tudomány ez, hanem művészet.

Ezek megfőnek, utána Adélka kihalássza, lecsepegteti, és reszelt, enyhén büdös osztrák sajttal lerétegezi. Ettől lesz Kässpätzle.

Sütés végén még rákerekednek ezek a mutatós hagymák is, oszt' isten neki. Tényleg jó cucc, fizikai munkához meg bajor sörhöz passzol a leginkább.