mivan

Ezt most Szöszke kedvéért, ő mindig vinnyogva értékeli, ha szóba kerül a Kutterpullen, vagy a német tengerészképzés egyéb sajátosságai. Az egyik, hogy országosan több mint 1200 diákszövetség működik, persze nem mind tengerészeknek, de a legfurább hagyományaik biztos nekik vannak.

Ez a belga MÁV. De még olyanabb. És ma még örüljek, hogy se sztrájk volt, se két centi hó, mert akkor már ki se jutottam volna Hágából. Ehelyett gyanúsan jól ment minden egészen addig, amíg - ó, milyen ismerős ez a német vasútról - nyílt pályán, látszólag indok nélkül, meg nem álltunk. Aztán bevánszorogtunk még valami mucsai kis állomásra, de a mozdonyvezető bocsánatkérő hangját hallva már lehetett tudni, hogy gáz van. Kétszer próbálták újraéleszteni a motort, sikertelenül.

Most éppen tökre pezseg bennem a dizájnerkedés, mert végre nem csak poharakat rajzolunk, hanem ténylegesen tervezünk valamit.

A legutóbbi két hétvégén főként a párkapcsolatomat hegesztettem, olyan dolgok miatt, ami biztos, hogy mindenkinél előjön, csak talán nagyobb a hangsúly rajta, ha a prioritások száz kilométerekben fejeződnek ki.

Hajjaj. Budapesten rövidujjas időjárás volt, Raméék kertjében még le is sültem, itt meg fúj a szél és még a napra is oda lehet fagyni. Újdonság viszont, hogy a fák az utcámban kivirágzottak. Nagyon Hello Kitty a hangulat.

Kábé olyan a beszélgetés, mint a Shrek 2-ben, amikor mindenki egymás nevét ordítja.

Idén nem okozott neurózist a Pszinapszis (már ők sem a régiek). Sőt, kifejezetten kellemes élmények is értek, például tegnap a gerincjóga-oktató azt mondta, hogy én voltam a leghajlékonyabb a teremben (a többiek meg? pótos IFA-k, nyerges vontatók?). Előadásból annyi érdekes nem volt, nagyjából az derült ki, hogy minden azért van, mert az anyukád nem szeretett eléggé.

Poggyászméret: 42x32x25. Laptoptáska szélessége: 42. Napok száma: 9.

Avagy 6 póló, 4 adag fehérnemű (zacskóban, porszívóval vákuumcsomagolva), ékszer, smink, Kindle, töltők, Mensának szánt dán szivacskocka, oltási bizonyítvány, slusszkulcs, pénz-kulcs-telefon. Kicsit repetitív lesz most a ruhatáram, nézzétek el!

Jól meglepődtem a hétvégén. A leonbergi talált egy diákoknak olcsón hirdetett latin mix hétvégét, aztán kiderült, hogy egy full extrás salsafesztiválról van szó, ahol mi egy esti belépő áráért megkapjuk a pénteki-szombati bulit meg hat táncórát. Ja, és egy új szenvedélyt!

Egy dolog, amit nem bírok Nyugat-Európában megszokni: az a hülye szokás, hogy a posta távollét esetén a szomszédhoz adja be a küldeményeket. Ezt tuti, hogy Magyarországon nem mernék megcsinálni, talán csak faluhelyen, ahol a postás mindenkit ismer, meg azt is tudja, hogy melyik két szomszéd ősellenség, és nem fogja oda beadni a csomagot, ahol inkább elrekkentik, mint hogy a hülye Kovács megkapja, amit rendelt.