mivan

Vajon másoknak is szokott olyan érzésük lenni, hogy változatos interperszonális görcsök meg generálfurcsaság miatt nem valók ebbe a világba? És mások mit csinálnak közben olyankor?

Egyhetes csavargás Izrael legkülönbözőbb tájain, itt-ott váratlan sertésekkel.

Előtte még felmentünk az Elektromos Hegyre (kreatívan tudják a diákok elnevezni a helyi nevezetességeket), és lenéztünk még utoljára a kibuckánkra.

Abbahagyom már az erőltetett szójátékokat, tényleg. A héten voltam Gay Pride-on Tel Avivban, eldöntöttem, hogy otthagyom az egyetemet a fenébe, és megdögönyöztem kb. 8 kutyát. Képes beszámoló (kutyából nem lesz... szalonna).

Kezdődött azzal, hogy reggel váratlanul felébredtem 8:19-kor, azaz még pont elértem Feketeerdő úr* reggeli csikung-jóga egyvelegét, a kampusz macskáival súlyosbítva**. Ezzel sikeresen lekéstük a 9-ig elérhető reggelit, de helyette olyan finom zabot csináltunk, hogy bánta kánya. A nap további részében a kutatási reflexiómat*** írtam és telefonálgattam, félsikerrel. Ebéd után személyzeti ülés volt, ahol megtudtuk, hogy Spencer Tunick szeptemberben visszajön, és újralövi ezt a képet:

A hétvégén öregdiák-konferencia volt azoknak, akik az elmúlt 20 évben átestek ezen a sivatagi mindenségen. Erős szűrő, hogy ezt az eseményt mindig a Közel-Keleten tartják, tehát én nem hiszem, hogy sűrűn fogok itt szerepelni. Jövőre Jordániába mennek, idén még csak Cisz-.

A lényegen, amiért idejöttem, vagyis a búvárkodáson kérdőívezésen kívül mindenféle történik.

Én mindig azt hiszem, hogy most majd sikerül megnehezíteni az életemet, Chilében is azt hittem, meg most is, aztán itt vagyok, az internet simán Skype-olós/streamelős, légkondi van, ebédre hajdina, édesburgonya, hummusz meg ilyenek, és az íróasztalomnál ülve fél óra alatt megszerveztem egy jeruzsálemi hétvégét ingyen városnéző sétával, 9.7-re értékelt hostellel, két couchsurfingessel, akik közül az egyik szereti a Galaxis Útikalauzt, a Guinness sört, A remény rabjait és a graffitiket.

Hát vége van, és mint mindig, vegyes érzésekkel. Először is, teljesen tisztában vagyok vele, hogy én (az egész évfolyam, persze) vagyok a hülye, hogy az első 5 hétben gyakorlatilag nem csinálok semmit, így az utolsó 3 hétben agyahagyott hajrázás van, de az, hogy ezt így lehet, legalább részben amiatt van, hogy a tanárok legalábbis elnézik. De minden alkalommal (most utoljára) elfogy az erőm a végére, és nem tudok se mosolyogni, se igazán jól teljesíteni, csak menjünk már haza és hadd sírjam ki magam.

"Ahhoz képest, hogy van veled egyidős múzeum, nagyon szép vagy" - mondta a szemtelen hollandja. De most volt igazi randi meg minden.

A velem egyidős múzeum pedig a hangzatos Oosterscheldekering:

Az úgy volt, hogy 1953-ban egy vihar elárasztotta fél Hollandiát, és miután ez már vagy huszonötször megtörtént korábban is, elegük lett. Na ilyen, ha egy hollandot felidegesítenek: olyan mérnöki csodát épít, amilyen még nem volt.