Hosszú bejegyzés a nyárról
Beküldte Raya deBonel -
Megint az volt, hogy már túl sok minden történt ahhoz, hogy értelmesen leírjam.
Beküldte Raya deBonel -
Megint az volt, hogy már túl sok minden történt ahhoz, hogy értelmesen leírjam.
Beküldte Raya deBonel -
Vajon másoknak is szokott olyan érzésük lenni, hogy változatos interperszonális görcsök meg generálfurcsaság miatt nem valók ebbe a világba? És mások mit csinálnak közben olyankor?
Beküldte Raya deBonel -
Ezt nem tudom nem megosztani, mert akkora az örömködés miatta a köreimben. Szóval van ez a tábor minden évben, én már kétszer voltam, kétszer ugyanúgy nem értettem, mit eszik ezen mindenki, bár a Guitar Hero jó játék, meg tavaly például Helyibarát spanglijától gondoltam azt, hogy össze akarok költözni a leonbergivel, de az össznépi kurkászás továbbra sem értelmezhető számomra, meg azért se voltam oda, hogy minden szobában pontosan 3 fiú és 1 lány aludt ahelyett, hogy csináltak volna lányszobákat.
Beküldte Raya deBonel -
Éppen háromnapos vakációmat töltöm Strasbourgban a kimerítő MY-Camp közepette. Ez olyasmi, mint a magyar Mensa-tábor, csak 9 napig tart, a korosztály 18-35 közötti, nem iszunk annyit, a helyszín pedig nem a szocreál vendéglátóipar egyik zászlóshajója, hanem idén épp egy bretagne-i hotel a tengerparton konkrétan rajta. Ennek persze megvan az a hátránya, hogy Amszterdamból például 13 óra kocsival, de még ez se zavart nagyon, a jó társaságnak köszönhetően.