Névleges

Ezt nem tudom nem megosztani, mert akkora az örömködés miatta a köreimben. Szóval van ez a tábor minden évben, én már kétszer voltam, kétszer ugyanúgy nem értettem, mit eszik ezen mindenki, bár a Guitar Hero jó játék, meg tavaly például Helyibarát spanglijától gondoltam azt, hogy össze akarok költözni a leonbergivel, de az össznépi kurkászás továbbra sem értelmezhető számomra, meg azért se voltam oda, hogy minden szobában pontosan 3 fiú és 1 lány aludt ahelyett, hogy csináltak volna lányszobákat. A hátam közepére nem hiányzott ez az óriási élmény, de aztán megjelent egy felhívás Facebookon, hogy minden országhoz (leszámítva Dániát és Hollandiát, onnan elegen jönnek, aki nem hallott a táborról, az magára vessen) kell egy nagykövet. És ekkor én felsóhajtottam, hogy ki a bánat fogja az igét Magyarországon elhinteni, ha nem én, jelentkeztem, és akkortól viszonylag nyilvánvaló volt, hogy nekem is mennem kell.

Azóta megfordult a világ háromszor, a leonbergi nekem már nincs, a táborba viszont jelentkezett*, a Menőmanóval van valami, de speciel még csak nem is regisztrált, nemhogy a szobaügyet megbeszéltük volna**, Helyibaráttal nem dumálunk már annyit, viszont a szárnyaim alá vettem Mcellt, akinek baromi aranyosan azt mondta az anyukája, amikor megpendítette neki a tábort, hogy "jó dolgokra mindig van pénz". Hát hogyne. Ő most az én névleges kisöcsém, és tábori padawanom, ezek után már muszáj, hogy ez jó legyen!

*Hogy miért van ez vajon, hogy engem az összes pasim azzal szívat, hogy ő nem élvezi a társaságot, ő haza akar menni, ő leginkább otthon szereti tölteni a hétvégéjét, majd amint szakítunk, partiállattá alakul.
**Fenti tapasztalatok alapján én már a síelés kapcsán kijelentettem, hogy addigra úgyse leszünk beszélő viszonyban, hanem ha netán mégis, akkor tök jó lenne egy kétágyas szoba, csak azt júliusra lefoglalni rám nem jellemző merészség lenne.