Beküldte Raya deBonel -
Van itt is egy falkaféleség. Két ifjúsági SIG van, a Mensa Jonge (18-27 évesig) meg a Next Gen (23-33 évesig), de nem veszik nagyon szigorúan, a tegnapi mozis estét például a helyi NC szervezte, aki körülbelül annyi éves is, mint a miénk (senki se tudja). Engem vagy azzal üdvözöl, hogy "sziasztok" (ezt még azokban az időkben szedte fel, amikor biciklivel beleszáguldott a Balatonba, miután az a terve nem sikerült, hogy gumicsónakkal evezzen LE a Dunán Pestől Bécsbe) vagy "vigyen el a rézf.szú bagoly" (ezt mondjuk tőlem tanulta). Mindenesetre a felszereltség jóval gyengébb, mint nálunk Pesten: se projektor, se tükörrel irányított lézersugár, csak egy picike lakás Amszterdamban, egy tévé meg némi karácsonyi kivilágítás.
Amszterdamnál álljunk meg egy picit. Azt én még mindig nem fogtam fel, hogy 60 kilométerre lakom a Magyarországon varázslatos, züllött, őrült drogtanyaként és városméretű bordélyházként számon tartott településtől. Gyakorlatilag a nap bármely szakában kevesebb, mint egy óra alatt ott tudok teremni. Tegnap még mázlim is volt, az egyik helyi erő ugyanis éppen Egyiptomból repült haza Schipholra, de valamiért mégis elvonatozott Hágába, hogy felszerelje magát az autójával, és azzal menjen Amszterdamba. Ezt én se értettem, de igen hálás voltam a fuvarért, főleg, hogy éjjel fél kettőkor nem gyalog kellett hazakommandóznom a vonattól. A kis Toyota Starletben kuporogva eszmét cseréltünk a húszéves autók menettulajdonságairól, a kocsiban tartózkodó közlekedésmérnök megpróbált meggyőzni arról, hogy a roppant idegesítően pont a dugók előtt felbukkanó ötvenes táblák valójában nem a dugó kiváltó okai, és megbotránkoztattam őket azzal, hogy a holland terelőutak rendszere (betűkkel vagy számokkal jelölik, hogy most éppen merre van az adott város, ráadásul a lehajtók finoman szólva nem egyértelműek) szerintem egyáltalán nem a legjobb a világon.
Indonéz kaját vettünk elvitelre (itt ez a kínai), találtunk mikrós popcornt (mondjuk az volt ráírva, hogy édes&sós, na erre varrjon gombot az ember), és elkezdtük nézni a Django Unchained-et. Hálistennek ezeknek méltóságon aluli bármit szinkronnal nézni, még így is felmerült valami holland film, de azt rám hivatkozva elvetették. Ezzel együtt érzem a sürgető igényt, hogy tanuljam már meg a nyelvet, csókolom, Roc Mondriaan, két hónapja várok a tanfolyam indulására. Félóránként pisiszünetet rendelt el a házigazda, vagy benyögött valami hülyeséget ("mikor vágta ez meg a kezét, hát nem vettem észre", "kíváncsi lennék, hogy tényleg használtak-e ilyen fenyítő eszközöket, mert ezek úgy néznek ki, mintha a sarki Beate Uhséban vették volna"). A végén még egy darabig morfondíroztunk azon, hogyan lehetne működésképtelenné tenni egy tolószéket úgy, hogy ötezer eurónál nagyobb kárt ne tegyünk benne (az élet generálta valós probléma), de arra jutottunk, hogy nem akarunk az alsó szomszéd ablakán féknyomokat hagyni, és ekkor hazajöttünk.
A Mensa az mindenhol Mensa, kérem.