Kismazda

Avagy megint az autóm. Most, hogy bő egy hét múlva (bizony, 30-án, pénteken megyek haza!) elhagyom Hollandiát, már el merem mesélni, hogy micsoda viszontagság itt autóhasználónak lenni. Ugye sajnos be kellett jelentkeznem a nyilvántartásba, amit egyik országban se csináltam, mert onnantól csak macerával jár, megtalálja az embert az adóhivatal meg a szivattyús cég*, a városháza még valami "hogy érzed magad nálunk?" típusú kérdőívet is kiküldött. Meg egy olyat is, amin érdeklődik, hogy hoztam-e otthonról autót.

Úgy tudnám összefoglalni, hogy nehéz a hepehupákon úgy átzökkenni, hogy nincs a közelemben se senki, aki valami lendületet adna. Vörös faroknak gyorsan ideírom, hogy nyilván ez is az én hibám, nem figyelek eléggé másokra, lenézek mindenkit, aki nem mensás, és egyébként sincs kedvem semmihez, amit ők csinálnának, és ők ezt kiszagolják.

Hogy mik cincálják az idegeimet, azt most leírom.