Gumiarábikum

Avagy megint az autóm. Most, hogy bő egy hét múlva (bizony, 30-án, pénteken megyek haza!) elhagyom Hollandiát, már el merem mesélni, hogy micsoda viszontagság itt autóhasználónak lenni. Ugye sajnos be kellett jelentkeznem a nyilvántartásba, amit egyik országban se csináltam, mert onnantól csak macerával jár, megtalálja az embert az adóhivatal meg a szivattyús cég*, a városháza még valami "hogy érzed magad nálunk?" típusú kérdőívet is kiküldött. Meg egy olyat is, amin érdeklődik, hogy hoztam-e otthonról autót. Mert ha igen, akkor útadót és környezetterhelési díjat kell rá fizetnem, akkor is, ha nem az én nevemen van.

Kiszámoltam, szegény kisautóm otthon is piros matricát kapott, itt meg 8500 euró lenne rá a CO₂-kibocsátás utáni sarc. Még az évi 250 eurós útadóra azt mondom, hogy oké, de ez a kocsi 1000 eurónál nem ér többet, tehát nyilvánvalóan nem fogom ezt befizetni. Szóval úgy döntöttem, hogy egyrészről előkelően elrekkentem a nyilatkozatot addig, amíg haza nem viszem, másrészről meg minél sürgősebben hazaviszem. Hogy onnantól mi lesz, az jó kérdés, erre mondjuk lehet, hogy választ ad a Hertz.**

Igen ám, de még egy akadályba ütköztem: bár az idei tél ismét egy vicc, de két olyan országon is át kell kelnem, ahol jogilag visszafordíthatnak, ha nincs téligumim. Márpedig augusztusban úgy ítéltem meg, hogy az már nem fér be a djembém, a gyapjútakaróm és egyebeim mellé***, meg úgy terveztem, hogy február utolsó hetében megyek haza, addigra meg már csak nem lesznek téli útviszonyok.

Nagy szerencsémre kedves és tehetséges mensás kolléganőm, Gyeva épp hasonló párkapcsolatot próbál életben tartani, mint én, ezért ő is őrülten autózik. Ma kézbesítette is a téli kerekeimet, én meg rögvest nekiálltam szerelőt keríteni. Mázli No. 2., hogy pár utcányira gyakorlatilag egy teljes körzetnyi arab autószerelő található. Az első helyen találtam is egy fiatal törököt, aki tudott angolul, meg egy öreg törököt, aki adott nekem teát, és az otthoni ár kétszereséért kiválóan centrírozott kis virslikre tett szert a kedves jármű. Akit egyébként le fogok vizsgáztatni otthon, juszt is megtartom veterán koráig. Szerencsére hollanduséknál már 25 éves kortól annak számít, és onnantól ohne környezetterhelési díj. Vannak itt értelmes törvények is.

*Komolyan, a tengertől elhódított területekért cserébe a több száz éve fennálló társaságok mindenkitől adót szednek, attól is, aki történelmileg szárazföldön él.
**Autóm birtokában ugyanis elfogadtam olyan szerződéseket, amik vonattal teljesíthetetlenek, értsd hétfő-szerda Strasbourg (beosztás várhatóan megint szerda éjfélig), majd csütörtök reggel 9-től Brüsszel. Jól sejtitek, vonat akkor már és még nem jár, hogy én ezt be tudjam futni, de az a remek ötletem támadt, hogy hétfő reggel felveszek Brüsszelben egy bérautót, szerda éjjel visszaviszem, oszt jó napot. Vö. normális ember ilyet nem vállal.
***Ezt a nagyvonalú minimalizmust már többször megszívtam, ezért kellett egy kollégát gyakorlatilag a teljes plenáris héten hajkurásznom a bőröndömért, illetve hajszárítóm is csak szilveszter óta van. A hajszárító az egyik olyan elem, amit eddig minden országban vettem, a botmixer és a vízforraló mellett, de Brüsszel után a jól fizetett eurabszolga-létemmel ennek a sorozatnak is vége kellett, hogy szakadjon már.