utazás

Ma csatlakoztak hozzánk azok is, akik tegnap délután henyéltek. Magyar részről ez jó volt, de előkerült két olasz, akiknek sürgősebb volt tengerpartozni, mint Vallettát megnézni. Tekintve, hogy szicíliaiak, kicsit Jackie Chan-pofát kell vágnom ettől. De amikor közelebbről megismerkedtünk, mindent megértettem.

A pályaudvaron várt Michel, a Couchsurfingen toborzott éjjeli ivópartner. Nagy előnye, hogy két méter magas és van autója. És, mivel itt tanult, a legjobb kocsmák csaposaival olyan jóban van, hogy amint csajjal megy be, a lányok rögtön ingyen piát hoznak...

Először a Maison du Peketbe mentünk, ez a Peket valami borókaalapú helyi specialitás, ezerféle ízben létezik, isszák hidegen, melegen és sörrel. Pont ez kellett az amúgy is kiégett agyamnak...

Láttam ma egy Facebook-bejegyzést: Az utazás az egyetlen dolog, ami pénzbe kerül, mégis gazdagabbá tesz. És valahogy így is vagyok vele: úgy döntöttem, ha már elmegyek Balira és szeptember 28-án kénytelen vagyok hazamenni, akkor beáldozok még néhány munkanapot, hogy ne 3 nap alatt kelljen megnéznem az egész szigetet. Most úgy tűnik, hogy 14-én indulok.

"Mama, mi az, hogy szabadság?"
"Szabadság?"
"Ahova a papa ment."
"Szabadság az, ha valaki elmegy valahová... És nem jön többé vissza." /Forrest Gump/

Mostanában sokat gondolkozom ezen. És elmentem. Bizonyos értelemben nem is tértem vissza a nagyvárosba. A bejegyzéshez ajánlott hallgatnivaló:

Olyan jó lenne, ha nem csak vicces irományokban tűnnének fel ésszerűtlen, az életet megkeserítő, eltorzult logikájú dolgok, amiken senki nem mer/tud/akar változtatni, hanem, mondjuk, amikor a kapitalizmust meg a nyugati civilizációt elsöpri a világvége, akkor ezek is megszűnnének! Én még pont annyit élnék utána, hogy hasonlók ne alakuljanak még ki újból.