HajnaLiege

A pályaudvaron várt Michel, a Couchsurfingen toborzott éjjeli ivópartner. Nagy előnye, hogy két méter magas és van autója. És, mivel itt tanult, a legjobb kocsmák csaposaival olyan jóban van, hogy amint csajjal megy be, a lányok rögtön ingyen piát hoznak...

Először a Maison du Peketbe mentünk, ez a Peket valami borókaalapú helyi specialitás, ezerféle ízben létezik, isszák hidegen, melegen és sörrel. Pont ez kellett az amúgy is kiégett agyamnak...

Pár óra után Michel úgy döntött, elég őrült vagyok, hogy megmutassa nekem a kissé morbid dekorral büszkélkedő Pot au Lait-t, ahol saját márkás energitalt is mérnek, csontvázas dobozban, és a wc-t egy nagy piros gombbal kell lehúzni.

Ez még a dekoráció kevésbé morbid része, voltak például műgyantába öntött gyerekek is. 

Sokat megtudtam a belgiumi németajkú közösség működéséről, például, hogy Michel, mivel anyanyelve a német, apanyelve pedig a francia, egy biosztanári végzettséggel örök időkre bebetonozta magát az állásába. Meg persze szereti is, látszik, hogy ugyanolyan elhivatott tanár, mint annak idején J. volt (aki remélem, jót mosolyog magában a tanári tevékenységét felidézve). Szóval fél 6-ig elvoltunk Michellel, ahogy ígérte, aztán kivitt megint a pályaudvarra, és zötyöghettem tovább a már jól ismert maastrichti kávédarálóval. Lesznek képek is, amint rájövök, hogy Micike hogyan eszi a picasás linkeket.