utazás

Csak hogy ebben a hónapban is meglegyen mindhárom Benelux: megyek a maastrichti karneválra. Képes beszámoló vasárnap.

Elutaztam 4 napra Luxemburgba. Ne féljetek, lesz wifi.

Ma pótoltam, amit a múltkor nem sikerült megnézni Antwerpenben, és még annyira nem tudom, hogy mit mondjak.

Az elmúlt napban egy Diótörővel volt dolgom - egy fahímmel, na. 

Helló ismét Brüsszelből!

Hogy tegnap nem írtam, az azért volt, mert épp meg készültem dögleni. A fene se tudja, hogy az előző napi grog, az előző éjjeli szőlő+sajt, vagy esetleg az elmúlt hetek zabálása után mondta azt a gyomrom, hogy elég volt, mindenesetre úgy keltem fel, hogy gyakorlatilag egy savtömlő volt a helyén. Még jó, hogy nincs pasim, mert az egyetlen póz, amire most rá tudott volna venni, az a magzatpóz lett volna. 

Biztos unjátok már, hogy minden bejegyzésnek angol címe van (no meg képmutatás is egy olyantól, aki nyelvi nácizmusában lehetőleg még akkor is méltányosnak mondja a fairt, ha éppen levegőért kapkod, annyira nincs ideje), na de mit csináljak, ez a poén magyarul nem jönne ki. Dinantban jártunk, én és a még mindig névtelen telefonom.

Ez a hely arról híres, hogy ez a bácsi

Ülök a Thalyson Strasbourg felé, és ingyen wifi van. 

Annyiszor eszembe jutott az utóbbi napokban, hogy tavaly ilyenkor ábrándozva bicikliztem a folyócska partján az Európai Parlament üvegépületei között, és ugyan valahol éreztem, hogy nekem egyszer még lesz itt dolgom, de azt azért nem gondoltam, hogy egy év múlva már én is agent leszek és kiküldetésbe jövök ide. 

Bajban vagyok, nem tudom eldönteni, hogy mindegy legyen-e a légitársaság, vagy sem.

Eleve azt gondolom, hogy amíg 1) felszáll, 2) nem zuhan le, 3) oda visz, ahova ígérte, addig nekem tök mindegy, hogy milyen az emblémája, a sztyuvi egyenruhája, a szék színe, még a kaja is mindegy.