Beküldte Raya deBonel -
Ülök a Thalyson Strasbourg felé, és ingyen wifi van.
Annyiszor eszembe jutott az utóbbi napokban, hogy tavaly ilyenkor ábrándozva bicikliztem a folyócska partján az Európai Parlament üvegépületei között, és ugyan valahol éreztem, hogy nekem egyszer még lesz itt dolgom, de azt azért nem gondoltam, hogy egy év múlva már én is agent leszek és kiküldetésbe jövök ide.
Néha kapok az orromra, hogy ne higgyem, hogy nem egy kis senki vagyok, egy picike csavar a gépezetben. Ilyen például, amikor fél óra sorban állással szerzek egy napi belépőt a Parlamentbe, vagy amikor az utazási iroda közli, hogy freelance-eknek nem foglal vonatjegyet. Szigorúan véve nélkülem is működne a Zunijó, elvégre ha nagyon kell, végig tud nyomni egy tolmács egy napot, sőt, tulajdonképpen a delegált urak és hölgyek nagyrészt tudnak angolul. Szóval néha erőlködnöm kell, hogy fontosnak tudjam érezni magam. De máskor - amikor például csak én vagyok franciás, vagy amikor mire a többiek megérkeznek, én napirend szerint sorbarakom a papírokat és még vizet is hozok nekik, vagy horribile dictu az egyikük nem érti, hogy jön az aktív és egészséges öregedéshez idősödéshez az a mondatrész, hogy "breaking down silos", én nem tudom, mert előző este végignyálaztam egy baromi unalmas rendeletet - akkor igenis idevalónak érzem magam.
És itt is csak emberek vannak. Egész érdekes pletykákat tudok meg, aminek hatására rájövök, hogy egy tolmács keresettsége sokkal inkább az image-építésen múlik, mint a valós teljesítményen. És nagyon meglepő, de még itt is nyelvek szerint tagolódunk. Azt még nem sikerült kitalálnom, hogy mi alapján osztanak be inkább olyanokkal, akikkel minél több nyelvet fedünk le, vagy inkább hozzám hasonló kombinációjúakkal, de azt határozottan észrevettem, hogy ahogy az egyes kabinok legénységének is van "arca", úgy valahogy több a közös vonás azokkal, akikkel ugyanaz a munkanyelvünk. Igaz lenne, hogy ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy, vagy legalábbis hogy a nyelvtanulás alakít rajtunk?