Hurrá, utazunk!

Láttam ma egy Facebook-bejegyzést: Az utazás az egyetlen dolog, ami pénzbe kerül, mégis gazdagabbá tesz. És valahogy így is vagyok vele: úgy döntöttem, ha már elmegyek Balira és szeptember 28-án kénytelen vagyok hazamenni, akkor beáldozok még néhány munkanapot, hogy ne 3 nap alatt kelljen megnéznem az egész szigetet. Most úgy tűnik, hogy 14-én indulok. Olyat se láttam még, hogy a booking.com-on egy ötnapos foglaláshoz ne kelljen kártyaszám (jó kérdés, hogy akkor miért fenyegetnek azzal, hogy ha nem mondom le 4 nappal előre, akkor rám terhelik a teljes, iszonyatos összeget - ennyiből akár 1,12 napig is ellakik az ember egy átlagos luxemburgi szállodában...), de azt hiszem, ez már az életérzés része. Állítólag egész napos a tea- és wifi-ellátás a hotelben, hát kell ennél több?

Azért ezt az egészet még mindig nem hiszem el. Egy dolog, hogy nemhogy a prosztó vidékiekhez (csak hogy Anonymous is örüljön, amiért beigazolódnak a frusztrációból született előítéletei), hanem a saját családomhoz képest is alaposan kistafírozott luxus-világcsavargó vagyok, de azért a nagyvilághoz képest még mindig úgy érzem magam, mint a falusi kiscsaj, amikor először lát villamost. Ami persze el is ütheti*. De jelenleg baromira nem úgy érzem... Tegnap a kabinban egész végig azzal foglalkoztam, hogy a J-től kapott útikönyvből összeraktam egy mazochisztikus, alvást nélkülöző háromnapos New York-i városnézést (Economy Candy, Abyssinian Baptist Church gospel-miséje meg effélék), ma pedig aszerint választok Indonéziában szállodát, hogy melyik esik közel a rizsföldekhez Ubudban. Azért ez valahol nem normális. Sajnos azt nem kérhetem, hogy lassítson le a világ, de jó lenne, ha egy, lehetőleg szuggesztív szemekkel rendelkező, szakképzett pszichológus lassan és tagoltan elmondaná nekem úgy százszor, hogy "El fogsz jutni New Yorkba, látni fogod a Hair, a Jóbarátok, a Batman, a King Kong és még ki tudja, hány film helyszínét, igen, a Szabadság-szobrot is, és igen, ehetsz igazi amerikai dinerben, és lefényképezheted a Time Square fényeit és bejelentkezhetsz a Facebookra Manhattanből, és kiírhatod a Skype-on, hogy "bocsi, időeltolódásban vagyok", ja és egyébként megteheted azt is, amire nem azért vágysz, mert mások majd lájkolni fogják". 

Szóval ez most egy időre át fog alakulni nyavalygóblogból "büdös mázlista vagyok, és még szégyellni se vagyok hajlandó magamat" bloggá, akit ez zavar, az ne olvassa. 

*A Meseszállónál emlegetett bölcs parasztbácsi mondott olyasmit, amire többen felkaptuk a fejünket: "Hát élni kell, mert ki tudja, kimegyek ide az útra és elüt a villamos". Könyörgöm, milyen villamos? Tíz éve még áram se volt...