Ismét városnéző biciklitúrán voltam, a mostani téma: szecesszió Ixelles-ben és Saint-Gilles-ben. Idegenvezetőnk nem francia ajkú volt, viszont igen lelkes. Azért jó az ilyen, too much information-re épülő kommunikáció, mert valamennyi biztos letapad. Nekem például mostantól még nagyobb önbizalmam lesz, amikor valaki jön hozzám, én meg mutogatom Brüsszel szép házait. 

A mai este kicsit úgy kezdődik, mint egy vicc: négy tolmács bemegy a moziba. 

Megint sikerült körbeírnom néhány személyiségtípust. Disclaimer: tudom, hogy minden kategorizálás általánosítás, minden általánosítás rossz, és egyébként is, mi mind egyéniségek vagyunk. Én nem! És aki magára ismer, az vessen le egy inget! Előre szólok, hogy cinikus lesz, igazságtalan, és nem állítom, hogy nem magamból indultam ki. Következzen tehát három mai karakterünk: Önépítők

Annyira azért nem volt szörnyű ez a 4 (négy) nap, mint amennyire szűköltem tőle. Meg hát elég sok ember szokott napi 8 (nyolc) órában dolgozni, nem tudom, miért lepődtem meg, hogy néha nekem is kell. Mindenesetre most már értem, miért nem fellengzős sztárallűr, amikor a tolmácsok azt mondják, hogy ez nem olyan munka, mint egy irodában akármit csinálni, tényleg nem lehet heti 40 (negyven) órában végezni. Nem azért, mert nem bírja a gyenge kis agyunk, hanem mert a minőség rovására menne.

- Ennyi volt dióhéjban a véleményem - fordítja Raya.
- Dióhéj, mi? Ja, kókuszdió - jegyzi meg kolléga. 

*****

Fejlemények a LEAP-programmal kapcsolatban! A bizottság vezetője ma megírta nekünk, hogy 30-áig adtak haladékot az indonéz Mensának, ha addig nem tűzik ki Bali időpontját, akkor augusztusban megyünk Stockholmba, ami egyrészt fele annyira se menő, másrészt nem akarnám a magyarországi időből lecsípni a konferencia 4 napját. Fontos a Mensa, de azért nem ennyire (tegyük hozzá: ha Bali, akkor legalább 4 nap munkát lepasszolok, tehát azért elég magasan áll a prioritásaim listáján). 

A mai ülésen azon agyaltak egyebek között, hogy nevezzék el a tanácsi következtetéscsomagot. A dán elnök egyszer csak kirakott egy kis ösztönzőt az asztalra, mondván, akinek a javaslatát kiválasztják, az megkapja jutalmul, a többiek pedig az izgalomtól legalább ébren maradnak addig is. És mi volt a nyeremény? Egy echte fakutya. A tárgyalt "living doc"-hoz képest egy "living dog". Na de könyörgöm, egy dakszli. Hát legalább dán dog lett volna!

- Elaludtam reggel, és el kellett döntsem, hogy szép legyen vagy okos.

Fel a kezekkel, kedves férfi barátaim, hányan válaszolnátok erre azt, hogy "látom, az okosságot választottad"?

Kétségkívül igaz, legalábbis én magamra ismertem. Elgondolkodtató, hogy miért ilyen a rendszer. Mert a bizonyítvány, a hivatalos papír mégis a magamfajtákat értékeli magasabb pontszámmal, pedig én is belátom, sokkal fontosabb lett volna, főleg a főiskolán, barátokat szerezni meg azzal foglalkozni, ami tényleg érdekel.