Mivel a fajfenntartási ösztönömnek önhibámon kívül (már amennyiben 1400 km-nyi távolságot nem számítunk önhibának) nem tudok eleget tenni, legalább eszem. Jókat. Ma például - ki hitte volna - az Exkiben ebédeltem, valami egészen érdekes répa-alma-kecskesajt kombinációt nagyon vékony tésztára téve. Vacsorára pedig csináltam egy olyasmit, amit inkább nem összetevőiről nevezek el, mert kidobjátok a taccsot. Szóval, menjünk át Nosaltyba:

Balzsamos saláta

Így utaznak a vööödrek, így utaznak a vööödrek...

Este, elalvás előtt még betájoltam magamnak a keletet, és próbáltam kicsit ráhangolódni, szeretetteljes, pozitív üzenetet küldeni neki...

... és ma reggel láttam, hogy hárman is válaszoltak. Az egyik evidens, a másik irreleváns, a harmadiknak nagyon örültem... de a célzást még gyakorolni kell.

Köszönöm mindenkinek az empatikus szavakat (kivételesen szarkazmus nélkül mondom)! Azért senki ne rágja le a körmét miattam, beszéltem két órát Jóanyámmal, 20 percet Jóapámmal, szerveztem magamnak egy olasztanárt, két koncertet és egy biciklizést, úgyhogy a világ nem áll meg. Nagyölelééés!

Kétféleképpen szoktam főzni. Az egyik eset, hogy iszonyatosan megkívánom mondjuk a mozzarellagolyócskát, megideologizálom, hogy úgyis most vettem kis cserepes bazsalikomot az erkélyre, meg paradicsom is van, és összeütök egy salátát ezekkel a hozzávalókkal, megfűszerezve még egy kis maradék szárított paradicsommal. Ennek a módszernek egy változata, amikor receptet is kell keresni, mert mondjuk úgy megkóstolnám a salsifit. 

BeAntől kaptam egy idézetet, a mensás blogom egyik követőjétől, Kaylától egy másikat. 

Szerintem van belül is olyan, hogy elsődleges és másodlagos nemi jelleg. Nőnél, úgy gondolom, elsődleges a gondoskodás, simulás, biztonságigény, romantika, élelmesség, gyűjtögetés, ilyesmik. Másodlagos a hastánc, Hello Kitty szeretete, rózsaszín körömlakkok, visongás a horrorfilmeken, hisztizés, önmegvalósítás (összekötve a szőkenős bénázással), vagyis dióhéjban minden, amitől annak ellenére kiráz a hideg, hogy baromira nőnek érzem magam.

Szeretném egyszer azt a mondatot leírni valahol, hogy "A delegált jogi aktus az nem azt jelenti, hogy Madame Barrosót ma este más húzza meg az ura helyett", de ugye ez nem egy EU-s blog. Azért jól esett.

Az egyik volt csoporttársam óvatlanul számomra is láthatóan kiírta a Facebookra, hogy Brüsszelben van. Ő is azok közé tartozik, akikkel hivatalosan jóban vagyunk, csak éppen nem hallottam felőle a neki nem annyira vidáman végződött záróvizsga óta, és úgy tűnt, hogy ez így rendben van. Azért felírtam neki, hogy nesze a számom, ha akartok összefutni. Asziszitek, akart? Oké, hogy gimnazista koromban én voltam hülye, de a tavalyi tanévemért már jót állok. Annyi volt a bűnöm, hogy én erre a pályára születtem.