Nevezzük mozzarellás zöldségtoronynak. 

Zavar lehet az erőben, mert pont azon az egy napon lett jó idő Brüsszelben, amikor standby-ban vagyok (=szerződésem van, de munkát adni nem tudtak). Kicsit sajnálom, mert eredetileg az egyik kedvenc kollégámmal lettem volna, akivel ritkán raknak össze, mert ugyanazok a nyelveink. Nem tudom, a három tényező között milyen az ok-okozati összefüggés, vagyis azért kedvelem, mert ritkán dolgozunk együtt, netán azért jövünk ki jól, mert azonos terhelésre ugyanúgy fejlődtek az agytekervényeink.

Avagy először megnézzük a bor színét, aztán megszimatoljuk az aromáját, végül pedig megkóstoljuk, van-e benne tűz és sav. Fehérbor-kóstolás és okításon jártam.

Láttam ma egy Facebook-bejegyzést: Az utazás az egyetlen dolog, ami pénzbe kerül, mégis gazdagabbá tesz. És valahogy így is vagyok vele: úgy döntöttem, ha már elmegyek Balira és szeptember 28-án kénytelen vagyok hazamenni, akkor beáldozok még néhány munkanapot, hogy ne 3 nap alatt kelljen megnéznem az egész szigetet. Most úgy tűnik, hogy 14-én indulok.

"Mama, mi az, hogy szabadság?"
"Szabadság?"
"Ahova a papa ment."
"Szabadság az, ha valaki elmegy valahová... És nem jön többé vissza." /Forrest Gump/

Mostanában sokat gondolkozom ezen. És elmentem. Bizonyos értelemben nem is tértem vissza a nagyvárosba. A bejegyzéshez ajánlott hallgatnivaló:

Budapest: szikrázó napsütés, 30 fok.
Wizzair: a pilóta bocsánatkérő hangsúllyal bemondja a célállomás meteorológiai jellemzőit.
Brüsszel: 10 fok, szemerkélő eső, enyhe szél.

Asszem, az ilyen beszámolókhoz hozzászoktatok tőlem, képeket majd este, most szemezgessünk kicsit a túra mensás humorából.

Neologizmusok kategóriában nagydíjas volt nálam a szigetvári harangszó fél 7-kor, azaz a klerikális zajártalom.

Aztán az jutott eszembe, hogy abban a kétújfalui kocsmában aligha hangzott el előttünk a "számításigényes algoritmus" kifejezés.

Csak hogy jó hírrel zárjam a napot: az időjárás tényleg nem szórakozott. Hazafelé jövet elkapott a brüsszeli monszun. Nem túlzok, az orrom hegyéig nem láttam, a fejemen folyékony jégcseppek kopogtak, patakokban ömlött a víz a lábujjaimtól a szép magas rüsztöm alatt a sarkam felé, majd vissza, a pedál mozgásának ütemében.

Emberek. Vegyétek már észre. Amikor az ellenkező nemnél arra panaszkodtok, hogy "kötődésre képtelen", "megijed az elköteleződéstől", "nem tudja kimutatni az érzelmeit", nos, azt ti okoztátok nála. Vagy az elődeitek.