Ha valamiért érdemes engem irigyelni, az nem a fizetés, hanem a munkakörülmények. A tegnapi napom, amikor elvileg egész napra be voltam osztva a Parlamenthez, így nézett ki:

Azt hittem, a címben szereplő szókapcsolat eleve oximoron. Na de eddig csak a főnökömet ismertem, meg a hallókészülékes-Rubik-kockás szobatársat. Luxemburgban viszont megismerkedtem A szexi dánnal. 

Kicsit eltűntem, rohanós napjaim voltak, aztán annyira mégse. Először megírom a hétvégét. 

Most a multikulti vakaciozas oromeirol fogok irni, mar csak azert is, mert meg vagyok fosztva az ekezetektol, es angolul legalabb nincs rajuk szukseg.

Egy tolmacsnak igazi csemege ennyi kulfoldivel egyutt nyaralni. A tobbseg ugye nemet volt, abbol is az eszaki fajta. Szegeny Frank volt az egyetlen, akinek a stuttgarti tajszolasat sokszor meg honfitarsai se ertettek, nekem meg foleg fulelnem kellett, hogy kikerekedik-e a mondatabol valami angol szora emlekezteto hangegyveleg.

Luxemburgban azt már megtapasztaltam, hogy nem szabad bedőlni az öltönynek: egyszer szólított le egy elegáns pasi, és az is swingerbuliba akart vinni. Ma pedig egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy meztelen séf akar mézzel kenegetni.

A mai napom úgy kezdődött, hogy 9:57-kor... nem, menjünk vissza kicsit korábbra. Éjjel 1 körül járunk, és annak ellenére, hogy az előző éjszakai alvás is csak fél 2-kor kezdődött, majd 4:45-kor véget is ért, azért nem alszom, mert képtelen vagyok szép képekkel kicsicsázni a máltás bejegyzéseimet. Micike nem hajlandó ugyanott (USB-kábelen) kiadni magából a képeket, ahol a telefonomról megkapta őket (biztos derogál neki a névtelen készülékekkel való kapcsolat), majd Shakti SD-kártyája sem jár sikerrel.

Megnyugtatnék mindenkit: már órákkal ezelőtt hazaértünk a hegyről, csak wifi őméltósága úgy döntött, hogy én nem írok rögtön bejegyzést.