Most akkor beszámolok a szakmai titoktartás keretein belül a mai ülésről, mert ez se volt piskóta. 

Bűnüldözési munkacsoport. Téma: a közeljövő labdarúgó eseményeinek biztosítása, a határokon átnyúló futballhuligánok valagba rúgása megfékezése, rendőri jelenlét és nemzetközi együttműködés. A tagok egytől egyig kopasz, kigyúrt egykori focisták, akik nem sok tolmácsolást hallottak életükben. Na jó, nem mondok egészen igazat: a magyarok között volt egy Kern András-imitátor, aki legalább tudott angolul.

Erről tulajdonképpen úgy és akkor akartam írni, elegánsan, amikor kiderül, hogy idén (vad)nyugatra és (távol)keletre is utazom, de ez részint még nem biztos, részint pedig ha mindig megvárnám a hivatalos bejelentést, tabletem se lenne szerdára, úgyhogy ezt akkor most megírom előre.

Ez volt az egyetlen értékelhető fotó, amit sikerült csinálnom, és ezután feljött a színpadra két kislány bejelenteni, hogy szigorúan tilos, de nem is bántam, mert legalább semmi nem vonta el a figyelmemet.

Ez itt az ebédem. A recept mondjuk igényelt volna olyasmit, amit én nem nagyon fogyasztok (konkrétan lisztet), de ezen már nem veszünk össze. 

Na kész, enyém a lakás, a csajok húsvéti szünetre távoztak. Nekem az a szerencsém, hogy a kollégák közül sokan ugyanígy tettek, így kaptam szerződést jövő hétfőre és keddre. Mivel a küldöttek is emberek, hétfőre egyelőre nincs munkám, amit olasztanulással, főzéssel és aktív szenvedéssel tervezek eltölteni. 

Már olyan régóta (mintegy két hete) odafigyelek az étkezésemre, mindennap mozgok valamit, viszonylag ki is alszom magam, és nem hagyom három napig megválaszolatlanul a leveleimet, hogy képtelen voltam blogbejegyzést írni, olyan unalmas volt. Úgyhogy itt az ideje megint az életnek: új piercingek, Éhezők Viadala-körömlakkok, antikvár Salmas Rushdie, , konszek, sörök és pletykák Szöszivel, és holnap végre nem kell dolgoznom se. Meg egyébként gondolataim is vannak, nem biztos, hogy kíváncsiak vagytok rájuk, de előbb-utóbb (amint megint emlékezni fogok rájuk) meg fognak itt jelenni.