Kaptam már jó szülinapi ajándékokat, de az idei, amit most váltok be, az egyik legf@szább. Jobb agyféltekés rajztanfolyamon nyűvöm magam, éjjel pedig azzal kísérletezem, hogy mennyi a minimális alvás, amennyivel még tudok másnap rajzolni. 

Pont odakint jutott eszembe (egy teljesen másról folytatott beszélgetés közepébe váratlanul belekiáltott sudden moment of clarity keretében, természetesen), hogy utoljára pont 5 éve voltam a Szigeten, az ottani Manu Chao koncert hatására kezdtem blogot írni és zenekart keresni. Utóbbi vakvágánynak bizonyult, előbbiben benne ragadtam. Egyeseknek első reggeli kávé a blogom, cigi mellett ettől indul be az emésztésük. Másoknak munkahelyi automatás kávé műanyagpohárból: időnként muszáj, hogy képben legyenek a pletykákkal.

Nehogy rajongóim kárt tegyenek magukban, gyorsan intézkedtem J-nél, hogy tegyen ki egy szolgálati közleményt. A lényeg: megjöttem, itt vagyok, és alighanem feltöltődni is sikerült, mert újult erővel vetettem bele magam régi, megszokott teendőimbe, úgy is mint futás, mensás levelezés, pénzköltés és, írás. Hamarosan bővebb tartalmakkal jelentkezem. 

Addig is egy kis ízelítő az elmúlt 10 nap eseményeiből.

Toszkánában nem nehéz jó képeket csinálni. És képzeljétek csak el, mire lennék képes egy normális fényképezőgéppel!

Kedves gyerekek, most mesét fogok mondani nektek. Volt egyszer egy kislány, aki egy nagy-nagy házban lakott, a ház sarkában egy kék falú szobában. Kék volt ott a fal, a szőnyeg, az íróasztal, ahol a kislány a leckéjét írta meg a Facebookot nézegette, és kékek voltak azok a hatalmas szekrények, amiben a kislány játékai meg a ruhái voltak. 

Egyszer csak bejött a kislány anyukája, és azt mondta:
- Kislányom, nem férnek a ruháid a szekrénybe! Pakoljuk ki a régieket és akkor be tudjuk akasztani az új, fehér alapon kék virágos ruhádat is!

Mindig azt hiszem, hogy utoljára látom egy darabban Hermionét, de mindig beesik még egy buli. Pedig most már kifejezetten szülésindító házimozi szerveződött, aminek örömére nem a szokásos lagymatag 8-9 ember iratkozott fel egy hét alatt, hanem 12 órával a meghívó elküldése után már úgy telefonáltak rám, hogy már csak 2 szabad hely van, miért nem regisztráltam még. Egyrészt sütöttem, körmöt festettem és öltözködtem, de másrészt regisztráltam én, csak mobilról, és azt valamiért nem ette a rendszer, szóval bennfentes módon pont úgy kerültem a vendéglistára, ahogy régen szokás volt.