Beküldte Raya deBonel -
Az előzetes ruhavásárlási mizéria után csak erősödött az az érzésem, hogy valami analógia lehet itt az angol királyi udvarral: pont ugyanúgy néztük és zsűriztük a násznép ruháit, mint - mondjuk - a Daily Mail Vilmosék esküvőjén (tényleg, ha már a herceget magyarítjuk, a nejét miért nem hívjuk Katának?). Plusz pontot ért az elölmini-hátulmaxi, mínuszt a lazacrózsaszín ruha alatt jól láthatóan viselt fekete tanga picibugyi.
Maga a menyasszony a hagyományhoz híven gyönyörű volt, csak a templomajtó bizonyult egy kicsit keskenynek egy darab uszály és egy darab örömapa számára egyszerre, de a lovagiasság szabályai szerint megoldották. A papokra pedig teljesen adekvát a "CELEBrálták a misét" kifejezés, Ramé lelkiatyja lévén médiasztár. Tegnap látta anyukám a Gasztroangyalban kalácstésztát gyúrni. Azt hittem egyébként, a keresztanyám esküvőjét nem lehet ebben a tekintetben felülmúlni, ott azzal kezdődött a prédikáció, hogy "ezen a szép napon, amikor a médiában a legnagyobb hír a melegek felvonulása...", de most sikerült. A háttérben pszichopata kiskorúak randalíroztak, de legalább keverték egy kicsit az amúgy deficitben lévő oxigént.
A kétórás, forró, fülledt és levegőtlen templomban lehúzott nászmise után jött a sáskajárás agapé, amihez a süteményt nagyjából a lánybúcsú résztvevői szolgáltatták. Valahol a Pitt kapitány és a kötelező vodkanarancs között születhetett köztünk valami szolidaritás, mert kötelességtudóan megkezdtük egymás sütijeit, amikből addig senki nem mert enni, így aztán mind elfogytak, kivéve azt a szerény külsejű, de nem jelentéktelen alkoholfelszívó képességgel rendelkező magos rudat, aminek még nagy hasznát vettük úgy este tíz tájban. Zseniális ötlettel az emeleti ablakból fotóztak le mindannyiunkat, ettől aztán végképp értelmét vesztette a tűsarkú patkányrúgó cipőm, aminek az élvezeti értéke amúgy is a spanyolcsizmáéval vetekedett, úgyhogy a csokordobáshoz már csak félszívvel álltam oda, mert közben Jóanyám kint várakozott a tök sima, lapos sarkú, igénytelen sarummal, amiben legalább eltorzult arc és fájdalmas sziszegés nélkül tudtam járni.
Eleinte senki nem értette, miért tették délután fél kettőre a szertartást a hatkor kezdődő lagzi előtt, de amint lezökkentünk Asmáék elsötétített nappalijában, felbontottuk a gyümölcsös söröket és elkezdődött a tévében a judo bronzmeccs, megértettük. Később kiderült, hogy a szünetre azért volt szükség, hogy Ramé húga és tanúja kimoshassa a hajából a fél liter lakkot, Auriale szundikálhasson egy órát, Desirée pedig mindenféle illetlen dolgot műveljen a másik tanúval.
A lagzi bájosan spontán volt, a fényképezkedéshez a porban kígyózó sortól az einstandolt fröccsös kancsón át az ifjú párt fogadó (mint Jóanyám révén kiderült), eredetileg Rákosi tiszteletére íródott dalig. Ha jól rémlik, a menyasszonyrablás könnyű testi sértésbe torkollt, és egy bizonyos ponton megjelent maga Doktor Banán, és egy velencei utazással lepte meg az ifjú párt. Én szinte végig Aurialéval & Co., Atalantával, és néhol Asmával & Co. voltam. Az első &Co. sokkal jobb fejnek bizonyult, mint ahogy emlékeztem, ebben nagy szerepe lehetett annak is, hogy sikerült végre ledumálnom, és elismerte, hogy én is jobb fej vagyok, mint ahogy ő emlékezett. Megtanítottuk a fiúknak: olyan nincs, hogy túl sok karkötő.
A dekoráció kedvenc darabja számomra egyrészt ez az áldozati oltár volt, ami elé egyesek virágokat, mások folyékony kenyeret vittek. A másik a színpad két oldalá lógó Metallica- és Guns poszter, a vőlegény, illetve menyasszony preferenciáinak megfelelően.
Persze az események a fehér fröccs lenge ködébe burkolóznak. Alattomos egy lőre volt, nem csak ellenállhatatlan és sziporkázóan intelligens, de bátor is lett tőle az ember. Egyszer csak letottyant mellénk valaki azzal, hogy tudjuk-e, kicsoda ő, mire közöltem, hogy ekkora aranykereszttel a nyakában nem is érdekel. Asszem, olyan is volt, hogy kimentünk hárman cigiért úgy, hogy csak az egyikünk szívta, a vége pedig egészen biztosan az volt, hogy bealudtam egy padon a kertben. Amikor Atalanta felébresztett, hogy értünk jött az (egyébként rettegett ferences tanár) apukája, némileg vigasztalt, hogy a szemben lévő padon is hortyogott valaki...