poén

A franciára retúrozó arab kabin mondandóját értelmezve véletlenül a Szíriában katonai beavatkozást sürgetők leg-pol-nemkorrektebb érvét sikerült mikrofonba mondanom (hál'istennek némítógomb mellett): "Akit lelőnek, abból már nem lesz terrorista!"

- Nem tudom, hogy volt képed a magyarra azt mondani, hogy nehéz nyelv! Hát még csak a névelők ragozásánál tartok, de már annak sincs semmi értelme! Ha nem ezen a nyelven írták volna a szoftveredet, tudod, mikor tanulnám meg! ...
- Nyugi, azóta nagy részét újraírták angolul.

- Szerelem=kötődés * távolság.
- Akkor ha azt akarom, hogy jobban szeress, akkor költözzek még messzebbre?
- Nem, ha közel vagyunk, akkor érvénybe lép a másik képlet, a szerelem=kötődés/távolság.
- De akkor ha egymáshoz érünk, az matematikai képtelenség! Fel fogunk szívódni egy fekete lyukban!
- Nem baj, ott legalább megáll az idő. Akarsz velem féregjáratba ugrani?

- A legtöbb magyar szóba meg lehet őrülni. "Üdvözöllek". Ehhez például mindig azt kell képzelnem, hogy madarak húznak az égen, felettük meg ömlik az olaj, különben nem jut eszembe.
- Ezt a képzettársítást nem igazán értem.
- Über Den VÖgeln Zieht ein ÖLLEcK. És mindezt azért, hogy köszönjön az ember!
- És mit szólnál, ha azt mondanám, hogy ez egy kicsit elavult, és így már nem is használják?
- Igen.
- Ez mi?
- Ich GEbe Nach...

Tudnivaló J-ről, hogy olyan szavakat használ, mint a jegykezelő, burgonya vagy a kerékpár. Hát ismét ezt a képességét csillogtatta. Szóljatok már, ez csak nekem vicces?

- Mi volt a legdurvább állat, amit valaha megettél?
- Valószínűleg az élő kagyló. Bretagne-ban épp jöttünk vissza a fövenyről...
- A HONNAN? J, ezt az ember úgy mondja, hogy strand. A buz!bárra meg azt mondod, hogy fövenyes szórakozóhely??

Hát az a nevetséges, hogy The Legal Alien (a továbbiakban: TLA) korábban már jellemzett angoljából személyesen úgy 60-70%-ot értek, Skype-on, fejhallgatóval viszont 100-at, és még szószedetet is tudok belőle csinálni. Ha egyszer leállok ezzel a melóval, tudatosan vissza kell szoktatnom magamat arra, hogy audiorendszer nélkül beszélgessek emberekkel. 

Bocsánat, de muszáj ezt a vacak szóviccet elsütnöm. Gtalkoztunk éppen, mikor hazajött állásinterjúból az erasmusos vendégem, akinek nemzetiségére és félénkségére utalva Szöszke azzal köszönt el, hogy írjak. Én kérek elnézést.

Különben köszönöm, jól telt a hétvége, szívtam magamba a nyelvi tudást, kiderült például, hogy a raccsolásra nincs angol szó, meg hogy az ő szülei komolyan elgondolkodtak rajta, hogy olyan keresztneveket adjanak neki, hogy a monogramja COOL legyen. És ahhoz képest, hogy honnan származunk, egész keveset ittunk. 

Nagyon sok mindenre rájövök mostanában. Konkrétan a tegnapi bankkártyás balhé ébresztett rá, hogy 1) nagyon helyesen nem akarok én lottót nyerni, mert marhára nem tudok mit kezdeni a nyakamba szakadt pénzzel és a legboldogabb akkor lennék, ha az egészet és végleg elvesztettem volna, 2) mennyivel fontosabbak a barátok, és asszem, találtam is párat, mert csak tegnap este 4-en ajánlották fel, hogy Western Unionnal pénzt küldenek nekem, és ebből csak 2 volt vérrokon (1 meg J, de ő amúgy is egy különleges szerzemény).

A tolmácsolás olyan szinten elérte nálam azt, hogy pánik hatására tökéletesen nyugodt maradok és egy igásló rezignáltságával teszem a dolgomat, miközben a hangomon semmi nem hallatszik, hogy még az El Camino se tudott különösebb szívdobogást kiváltani nálam.

Azon töprengek, hogy ha lenne retúrom, és a tisztelt küldöttek állandóan szólásra jelentkeznének, majd amikor levegőt veszek és benyomnám a B gombot, legyintenének, hogy mégse, akkor vajon megoldódnának-e a pasizási problémáim.