Beküldte Raya deBonel -
Tudnivaló J-ről, hogy olyan szavakat használ, mint a jegykezelő, burgonya vagy a kerékpár. Hát ismét ezt a képességét csillogtatta. Szóljatok már, ez csak nekem vicces?
- Mi volt a legdurvább állat, amit valaha megettél?
- Valószínűleg az élő kagyló. Bretagne-ban épp jöttünk vissza a fövenyről...
- A HONNAN? J, ezt az ember úgy mondja, hogy strand. A buz!bárra meg azt mondod, hogy fövenyes szórakozóhely??
- Miért ajánlgatnak ezek nekünk angolul szappant?
- Mert ezek izraeliek. Ez a készítmény meg a Holt-tengerből van...
- Készítmény? KÉSZÍTMÉNY?
- Igen, és ez nem jó, mert...
- Bezzeg a jó kis algyői sár, amibe csüdig belevittél, az jó lenne készítménynek, mi?
Aztán rájöttem, hogy a J pályát tévesztett: bizsukritikusnak kellett volna mennie, aki a női magazinokba írja az olyan mondatokat, mint "üde élénkzöld színével tökéletes kiegészítője lesz a tavaszi koktélozásoknak". Ugyanis megpróbált rábeszélni egy fülbevalóra, majd amikor az okát tudakoltam, így válaszolt:
- Attól jó, hogy olyan ocsmány bogárszínű.
De a legjobb, az akkor volt, amikor J egy olyan kemény, csíptetős táblát akart venni, amit szerinte a trénerek használnak, és szerinte a trénerek azt hívják is valahogy. Képzeljétek magatok elé azt a jelenetet, ahogy a tiszteletreméltó, ápolt, jól öltözött J odaáll a papír-írószerbolt eladója elé, mélyen és komolyan a szemébe néz, és azt mondja:
- Aláfekvőt szeretnék.
(a háttérben Adélka vinnyogva felröhög)
Később kiderült, hogy a szabatos neve a felírótábla.
Végül Mystigri adott még elő egy mélyen átélt történetet a Fishing on Orfű gyilkos bogarairól, akik a mentőorvost sem kímélték. A kedves jószág, akiről még nem is hallottam, a bűzös holyva névre hallgat. Úgy egy félórás, Wikipedia-idézetektől sem mentes rögtönzött kiselőadás után fröcsögő gyűlölettel a hangjában egykori franciatanárom e szókkal csattant fel:
- Nem hittem el. Ilyen nincs, hogy egy bogár lehány savval!
Pedig fesztiválon durvábbak is szoktak lenni...