meló

Szokásos strasbourgi szenvedés

Asszem, ebből a napból már most elegem van. Tegnap vettem jegyet a 8:03-kor induló vonatra, erre nem működött a pályaudvaron a jegykiadó, be kellett állni a droidokhoz a sorba, aztán közölték, hogy 8:03-as vonat nincs, csak 8:18-as, ja és nem Párizsba, hanem Marseille-be. Kétszer kérdeztem rá, hogy de tuti megáll-e ott, ahol nekem át kell szállni (azon az apróságon, hogy ők Roissyként emlegetik a mindenhol Charles de Gaulle-ként feltüntetett megállót, már nem is akadunk fenn). Kicsit már bizalmatlan vagyok az ilyen egyenruhás népekkel szemben.

Mélyenszántó értekezés az elrendezett házasságokról

Ma az volt, amit alapvetően a legjobban utálok: 10-től este 6-ig ültem egy ülésen úgy, hogy még az elméleti esélye se volt meg, hogy dolgozhassak (a magyar küldött arra se kapta el a fejét, amikor a kolléganő bemondta, hogy "ha nem hallgatja a magyar csatornát, akkor nem fogunk tovább dolgozni, mert ez egy vészt of rizórsziz", tehát nyilván az angolt hallgatta), hazamenni nem lehet, shoppingolni is csak az interneten. 

A disznófejű nagyúr újra támad

Én még mindig nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy ne minden szolgáltató engem szívasson. Szemlátomást azt gondolják, hogy mi, ügyfelek, nem dolgozunk, nem szól másról az életünk, mint őket várni. Na jó, az én életem mostanság tényleg nem szól másról, mint az objektívekről (elnézést azoktól, akiket a való életben is folyton ezzel traktálok), de azért ez nem tekinthető általánosnak.

Oldalak

Feliratkozás RSS - meló csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio