meló

Ez a cikk annyira fontos, hogy pár részletet muszáj vagyok lefordítani belőle, hogy mindenki értse. Egy önszántából volt Google-alkalmazott kitárulkozása, és eléggé rímel az én brüsszeli helyzetemre.

Rémálomszerű hétfőm volt. Öt óra alvás után indultam neki Strasbourgnak, az laza 600 kilométer, de hagytam rá 9 órát, hogy biztosan beérjek. Na, az hamar eldőlt, hogy Belgiumon át most jövünk először és utoljára. Nem nagyon vezettem ott, észre se vettem, hogy ők ezt útburkolatnak csúfolják. Nem mintha nagy kárt tett volna csodás járművemben: két órán keresztül átlag hússzal mentünk. Nem is ez volt benne az ijesztő, hanem hogy tíz percekig nem mozdult semmi, és szemlátomást se baleset, se útépítés nem volt, úgyhogy csak arra tudok gondolni, hogy itt* minden munkanap ilyen.

Elfogadtam a jövő évi tolmácsszerződéseimet, ami mindig egy hideglelős procedúra. Ami szórakoztató benne: úgy tűnik, a két intézmény elkezdte egymással libikókázva etetni a szabadúszókat.

Tegnap az Európai Parlament eddigi legmenőbb elnöki beszédét hallottam Milos Zemantól. Az indításkor egy pillanatig azt hittem, szenilis a bácsi (69 éves), kommunista pártkongresszusra képzeli magát: Leszek Kolakowski lengyel filozófust idézte, aki a szocializmusról szóló 1957-es előadását a tárgy negáltjának 30 perces taglalásával kezdte (a szocializmus NEM cenzúra, munkatábor, megfélemlítés), majd a végén egy szuszra hozzátette: a szocializmus egy jó dolog!

Tudósítás ismét Ribizlilandből, nézzük, mi történt legutóbb. Jártak nálam couchsurfingesek, sokan, utazni fogok, sokat, ez meg kicsit kedvesnaplóm ízűre sikeredett, bocs.

A múltkori piramisos vinnyogásból a következők sültek ki.

- Ryanair kavar, tehát a jegyárat visszaigényelhetem. De jó az nekem? 

- Adélka megnézi a Wizz árakat, eszébe jut, hogy még egyszer ellenőrizze a szerződéseit

- a Webcalendarban ott vigyorog egy háromnapos strasbourgi ajánlat az előző hétre

- villámgyors számítgatás, ez kétszer annyi pénzt jelent, ráadásul a repülőt és a szállást is ők fizetik

- széles vigyorral Ryan jegy visszamond, Germanwings jegy foglal, SCIC-et szánva-bánva értesít, szerződés lemond

Délelőtt

A: Szia, hát te mit keresel itt?
B: Én békésen ülök a másik épületben a nemzetközi kapcsolatok szakbizottságban, erre bejön C azzal, hogy ő itt volt veled, csak felhívták, hogy menjen át oda, ahol én vagyok. Úgy tíz perc alatt ki is derült, hogy helyettem, mert egy darabig mindkét helyen én voltam a programban, C meg sehol. De most már minden jó.
A: És most ki lesz itt német retúrral?
B: Nem német retúr lesz, mert a D beteget jelentett, hanem francia, jön még az E.

Délután

Lehet valami (a költségcsökkentésen túl) abban, hogy régebben 100, mostanában 250 munkanap után "tapasztalt" tolmácsnak számít az ember, illetve attól függ, honnan nézzük, előtte számít kezdőnek. 100 nap után határozottan úgy éreztem, hogy hirtelen megtanultam franciául, továbbá előfordult, hogy egy váratlanul beficcenő, sehogy sem odaillő rövidítésről, mondjuk hogy OPC, beugrott, hogy három hónapja előkerült egy ülésen, és magyarul úgy mondjuk, hogy BMT (kitalált, de életszerű példa). Nemrég volt a 250.

Kívül nyugalom van ugyan, de belül hatalmas dolgok dőlnek el. Még 3 nap van hátra a vizsgáig, gyakorlok is, megy is, néha akadok meg olyan szavakon, amiket tudok, csak nem hiszem el magamról (tapeworm), olyanokon, amiket tényleg nem tudok (roe deer), meg olyanokon, amikkel csak a J szívat (kukoricagóré, hát létezik erre angol kifejezés?). Máskülönben teljesen nyugodt vagyok, egyrészt az esélytelenek nyugalma miatt, másrészt meg a héten kiderült, hogy az angoltudásom a vizsgabizottság viszonylag kis százalékát fogja lekötni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma viszont sokkal komfortosabb napom volt. Az EGSZB-ben voltunk, ami mindig egy kellemes kupleráj, főleg, ha durván elszámították a részvételt és ezért a tolmácsokat is szívesen látják ebédre.