meló

Mármint nem a tanyán (bár J-re is sokat gondolok). Ma pont arra a két percre vettem át az EGSZB 3.csoportjának olasz elnökét, amikor azt bírta mondani: ma kezdődött a Nagyböjt, ezért lila nyakkendőt kötött. Ilyen egy katolikus nemzet fia. A kollégák ez alkalomból tanultak egy új angol szót, ez a fent említett Lent (hehe). 

Nem is tudom, melyik cikisebb: amikor amatőr író blognovelláiban fordulnak elő olyanok, mint "fürdő nadrágot hajított a trikók fölé" és "egyszerre fordították oda fejeiket", vagy amikor pénzből élő cégek kiküldött hírlevelében olvasom, hogy "nincs más tenni valója mint, hogy..."

Nagy megkönnyebbülés, hogy voltaképpen én szeretek megdolgozni a pénzemért. Persze tartom magam annyira, hogy megérdemeljem az itteni fizetést, na de akkor is az a normális, amit ma csináltam: 10-re bemegyek, végig odafigyelek az ülésen (semmi Facebook vagy Metro újság), és mivel a németes kolléga gyakorlatilag alig jut szóhoz, ketten dolgozzuk végig a napot, délután ötig, ahogy a nagyok szokták.

Néha azért kib@szik az emberrel ez a szép, unijós rendszer. 

Ma például békésen dolgozom hallgatom a kabinban a kollégák gyakorlási célú tolmácsolását kikapcsolt mikrofon mellett, amikor felhív a Planning, hogy kivettek az esti ülésről. Persze ehhez joguk van, de ha ezek után nem fizetik ki a mai szállásomat, akkor megkérem őket, hogy mutassanak már nekem egy szállodát, ahonnan délután 4-kor ki lehet csekkolni anélkül, hogy felszámolnának még egy napot.

Tegnap jogász-nyelvészekkel vacsoráztam, másodszor. Mármint először egyedül vacsoráztam, mert akkor még nem tudtam, hogy másodszor is fogok. Ezért csak egy könnyű salátát ettem (ööö... rukkola sok dióval, lekvárpacnik endívián, libamáj vékonyka toastkenyereken, kacsasonka (??) szeletelve), meg naná, hogy nem tudtam ellenállni a kókuszos panna cottának csokimártással. 

A reggeliért már megérik ezek a kiküldetések. Az a nap már nem kezdődhet rosszul, ahol füstölt lazac van az asztalon. Gyümölcssalátát is kérek, ó, nahát, és vannak magvak is (most nagyon rájuk kattantam, konkrétan kilencfélét tartok otthon Brüsszelben). Meg hát persze zöld tea, már-már elvonási tüneteim voltak.

Az már nem ennyire frankó, hogy még szinte sötét van, amikor elindulok, és jéghideg. Mindent hó borít, egész más, mint amikor jöttem. "Slush" - jut eszembe, hogy miben is tipegek pontosan, mert persze a kedvenc cipőmet vettem fel. 

Most megint azért írok, mert olyan jó dolgok történnek velem, hogy szégyellném az olvasókat kihagyni belőle. Kitaláltam továbbá, hogy lábjegyzetelni fogom a bejegyzéseket, mert úgy elég rövidek lesznek, hogy a Béka is elolvassa őket, mégis beleírhatok mindent, amit szeretnék. 

Palesztin munkaügyi miniszter beszél. Kolléga odacsúsztat egy papírt:

"Én a megszálló állam polgára vagyok. Ciki. Most szóljak be a planningnek, hogy miért tettek erre az ülésre?"