meló

Avagy milyen az, amikor nem úgy lesz, ahogy terveztük, de milyen jó, hogy nem! Ma például olyan magamnak való napot terveztem: gyümölcssaláta, 10 oldal inverterkézikönyv, pár videó a Ruby-programozásról (tömbök, blokkok, prokkok, hash-ek és range-ek), ebéd avokádóból és zabpehelyből, tea, tea, tea, szőrtelenítés, bőrradírozás, lábkörömfestés, pici bevásárlás, randi a Direktrisszel.

Megpróbáltam ma is délutánig tartó állóképességet varázsolni magamnak azzal, hogy reggel elmentem futni. Hát nem sikerült maradéktalanul. A mai munkateljesítményem a Lovak és kutyák magazin szintjén mozgott, de legalább ide ez passzolt, állatorvosi ülésről lévén szó. 6-kor csak vége lett, és tökéletes időzítéssel Szöszke is pont addigra rendelte meg a kishajós paplanhuzatot, tehát mehettünk sörözni. Nekem legalábbis szükségem volt némi alkoholra.

Hogy pont az kapja az év küldöttje díjat, aki a múltkor a saját kabinja által sem ismert "pignoración" fogalmával szórakoztatta a polgárjogi munkacsoportot... leesik az állam. Persze érthető, hogy a tolmácsai őt választják, az ülés felét végigbeszéli.

Ízelítő a mindennapjaimból. Na jó, nem, annál szórakoztatóbb. Reggel futni voltam, 10-től 6-ig indiai gasztroblogokat olvasgattam dolgoztam a polgári jogi szakbizottság ülésén, aztán pedig megnéztem egy olyan rendező filmjét, aki nem jó, de pont annyira erőlködik, amennyire én szeretem. Naa... ígérem, hogy jó bejegyzés lesz.

Megint előállt az a helyzet, hogy az ember utálja, hogy ennyire szereti ezt a szakmát. Mert ám nehéz, stresszes, és van valami alattomos megterhelés is benne: az, hogy egész nap mások agyhullámai grasszálnak a fejemben. És, főleg ha politikusokról van szó, ezek a hullámok nem mindig olyan harmonikusak. 

Eseménydús délutánom volt az AGRI bizottságban. Azt hittem, az ír külügyminisztert, a montenegrói parlament elnökét és a leszbikus, meleg, biszexuális és transszexuális horvátok katolikus egyház általi vegzálását már nem lehet felülmúlni, erre jöttek a mézelő méhek, a kotlóstyúkok és a vemhes kocák. De a legjobb az volt, amikor a marhahúsnak címkézett lóhúsról beszélve az egyik angol poénkodni próbált a trójai falóval, mire Adélka: "ló után köpönyeg"...

Amilyen világ vicce a mi nemzeti légitársaságunk, a Wizzair, most a legszívesebben összecsókolgatnám őket. Vagy a planning ügyosztályt, vagy valakit.

Ma van Diwali, a fény ünnepe. A Facebookon is egész nap záporoztak az ezzel kapcsolatos bejegyzések. Sri Ráma visszatér a világba, de Káli istennő is, tudniillik újhold van, meg sötét. Ezért kell gyertyákkal kivilágítani az éjszakát. És persze, mint minden ilyesmi ünnepen, kapunk egy-két bónuszt: kívánni lehet, talizmánokat szentelni meg effélék. 

Még jó, hogy a pógárság után megnéztem a programomat, mert kajakra volt szerződésem 10 órától. Az az ülés, amiről azt ígérte a napirend, hogy morning only, fél hétig eltartott, de csak azért, mert a Vogon negyed 7-kor lemasírozott, és közölte a levezető elnökkel, hogy az ellenállás értelmetlen mi márpedig félkor hazamegyünk. Ráadásul volt módom megtapasztalni, milyen az, amikor az elnök tényleg úgy beszél, hogy azt csak tegezőleg lehet fordítani.