Hosszú táv

Elfogadtam a jövő évi tolmácsszerződéseimet, ami mindig egy hideglelős procedúra. Ami szórakoztató benne: úgy tűnik, a két intézmény elkezdte egymással libikókázva etetni a szabadúszókat.

Míg pár éve azon sírtam, hogy az évi 10 Strasbourgból csak X-et kapok meg, hát most megkaptam mindet, de csak 3 napot a 4-ből. A Bizottság ellenben elkezdett 5 napos heteket adni, ami régebben ritka volt, mint a fehér holló, mert pénteken alig van ülés, viszont szerintem rájöttek, hogy hiába a prédikált egyenlőség az intézmények között, a sok álbrüsszeli szabadúszónak egyáltalán nem mindegy, hogy fizetik-e az utazást és a szállást, tehát mindenki a Strasbourgot fogja inkább elfogadni, és csak azzal tudnak mégis Brüsszelbe csábítani embereket, ha néha ráfizetnek egy pénteket. Még az is előfordult, hogy a három nap plenáris után még beficcent egy-két nap Bizottság.

Persze a tanév csak júliusig van körvonalazva, tehát szeptembertől megint vakrepülés, de egyszer már ez is bejött. Most már azt is tudom, hogy teljesen tanárfüggő, hogy mennyire rágnak be egy hét távollét miatt, akihez most hozzá vagyok rendelve, az teljesen laza, és abban bízom, hogy a jó tanuló privilégiumai itt is működni fognak. Előnyömre szolgál, hogy egy csillogó szemű amerikainak az Európai Parlament még mindig úgy hangzik, mint valami menő dolog. Abban csak reménykedni tudok, hogy jövőre nem valamelyik Miss Antipátiához kerülök, de addigra már talán lesz hírnevem (ezen most dolgozom), a fentihez hasonló ábrázolásokkal. 

Mindegy, örülök, hogy 2015-re biztosított a megélhetésem, utána meg már hátha leszek akkora dizájner, hogy azzal is találok valamit.