kép

Ismét városnéző biciklitúrán voltam, a mostani téma: szecesszió Ixelles-ben és Saint-Gilles-ben. Idegenvezetőnk nem francia ajkú volt, viszont igen lelkes. Azért jó az ilyen, too much information-re épülő kommunikáció, mert valamennyi biztos letapad. Nekem például mostantól még nagyobb önbizalmam lesz, amikor valaki jön hozzám, én meg mutogatom Brüsszel szép házait. 

Még egy pár héttel ezelőtti depressziós pillanatomban feliratkoztam egy városnéző biciklis túrára, ami ma délután volt. Jeges szél, időnként szemerkélő eső, nem is voltam benne biztos, hogy megtartják, de kénytelen voltam rájönni, hogy a belgáknak ez már tavasz, ugyanis 14-en sereglettünk a Woluwe parkba, megtekinteni a környék szobrait. Ezek olyan túrák, amit nem ajánlanék egy három napra érkező turistának, de egy magamfajta expat számára ez a legjobb módja annak, hogy kicsit a szokásos díszlet mögé nézzek, és nem utolsósorban megismerkedjek itteniekkel is. 

Ez volt az egyetlen értékelhető fotó, amit sikerült csinálnom, és ezután feljött a színpadra két kislány bejelenteni, hogy szigorúan tilos, de nem is bántam, mert legalább semmi nem vonta el a figyelmemet.

Ez itt az ebédem. A recept mondjuk igényelt volna olyasmit, amit én nem nagyon fogyasztok (konkrétan lisztet), de ezen már nem veszünk össze. 

A legjobb ajándéknak egy külön bejegyzést hagytam. Ez egy képeslap, amire az anyukám rajzolt nekem. Megengedte, hogy feltegyem ide. Ugyanis nagyon jól összefoglal engem.

Elgondolkodtam azon, hogy voltaképpen nem olyan nagy misztika az, hogy minden energiaátadás, amit csak csinálunk. Elvégre amikor éppen rossz a kedvem, mert rövid volt a magyarországi hétvége, akkor még a szemkontaktust is kerülöm, mert ha az megvan, akkor én rögtön hatni akarok, az meg energiába kerül. Úgy működöm mostanság, mint egy finom műszer, pontosan tudom, mennyire van tele a tank és milyen messzire jutok még el belőle. És vissza tudom fogni magam.

Gondoltam, egy kicsit betekintést engedek a mindennapjaimba (mert egyébként nem szokásom, főleg nem egy ország-világ előtt nyilvános oldalon), és elhozom nektek a munka közben telefirkált papírjaim egyikét. Szerintem ez egy reprezentatív, egyben szórakoztató példány. Házilag preparálva.

Egyébként is szeretek people watchingolni, hát még ott, ahol minden túlzás nélkül kijön a Csillagok háborúja kocsmajelenete a fél perc alatt előtted elvonuló emberekből.

Ugye.

Nagyonszééép.