síelés

A múlt hetem úgy nézett ki, hogy fa, szövet, csirkeháló, papírmasé. Mármint ezek egy-egy napot vettek igénybe, iszonyat monoton, kásahegy jellegű fizikai munka formájában, súlyosbítva a bestresszelt, ezért aztán aránylag undok Gyapjas társaságával (esküszöm, időnként hallottam az ostor pattogását). Mindennek eredményeként péntek este 7-re olyan fejfájásom és általános őszilégy-szindrómám lett, hogy majdnem felhívtam a Menőmanót, hogy rám ugyan ne számítson másnap, amire nekem szükségem van, az nem aktív, hanem nagyon is passzív pihenés.

Avagy milyen az, amikor a fehérből esik a fehér a fehérre, és te magad is fehérben vagy? Végre a négyfejű combizmom is ég, mert az eddigi makacs erőfeszítésekkel szemben most hátrafelé nyomom a testsúlyomat, minden, 100 méterenként kirakott táblánál megállunk, és nagyon örülünk, hogy előző nap megcsináltuk az átlagosan 65%-osan lejtő buckás, sziklás, szűk fekete pályát. 

Szabad fordításban ember tervez, Isten végez, azoknak viccesebb, akik azt is tudják, hogy az utóbbi a vis maior francia neve, az előbbi meg egy felvonó Trois Vallées-ben. Ez elvileg Európa, de lehet, hogy a világ legnagyobb sípályája, 600 km-t lehet bejárni. A neve kissé félrevezető, mert igazából négy völgy, bár a negyedik egy merész felvonóval már átnyúlik Olaszországba.

Nagyonszééép.

Így szeretek írni, ha itt égnek a kezem alatt a képek. 

Már a bergamói reptéren nem bírtam magammal.

Aranyautomata. Fapados reptéren!

- Kihúztad már?
- Már egy napja bedugtam, persze hogy kihúztam.
- Akkor vedd elő!

****

- Nem félbeszakítom, csak közbeszólok.

****

- Lóf@szt se látok. Nem mintha szeretnék lóf@szt látni.

****

- Azok, akik lefelé jönnek a felvonóval, elborzadtak?
- Sőt, ők a tettlegességig borzadtak.

****

- Mi van a kezedben?
- Jó reggelt!

****

- Ezt elfektetem, és akkor még belefér a bor is.
- Boris, ugorj be! Vagy akarsz egy saját fachot?

Úgy ismertek engem, mint aki csak úgy uk-muk-fuck abbahagyja a blogolást? Közkívánatra (egy ember az már köz, értem?) folytatom tehát. Iszonyatosan eseménydús héten vagyok túl, négy ország, egy repülő, két autó, két síléc... haj-jaj-jaj. Lehet, hogy nem mindenkinek okoz katartikus megvilágosodásokat egy hét franciaországi sítúra? Mindenesetre nekem okozott.

Akartam nektek egy jó kis képsorozatot a luxemburgi szivárványról, de a Picasa másképp gondolta. Azért idebökök nektek egy bambuszt, meg egy PASO-számot, amit nem különösebben szeretek, de hátha nektek tetszik.