kép

Így szeretek írni, ha itt égnek a kezem alatt a képek. 

Már a bergamói reptéren nem bírtam magammal.

Aranyautomata. Fapados reptéren!

Úgy ismertek engem, mint aki csak úgy uk-muk-fuck abbahagyja a blogolást? Közkívánatra (egy ember az már köz, értem?) folytatom tehát. Iszonyatosan eseménydús héten vagyok túl, négy ország, egy repülő, két autó, két síléc... haj-jaj-jaj. Lehet, hogy nem mindenkinek okoz katartikus megvilágosodásokat egy hét franciaországi sítúra? Mindenesetre nekem okozott.

Akartam nektek egy jó kis képsorozatot a luxemburgi szivárványról, de a Picasa másképp gondolta. Azért idebökök nektek egy bambuszt, meg egy PASO-számot, amit nem különösebben szeretek, de hátha nektek tetszik.

Elutaztam 4 napra Luxemburgba. Ne féljetek, lesz wifi.

A vonaton Az időutazó feleségét olvastam, és mélyen elgondolkoztam arról, hogy MINDEN embernek, aki számít, a teljes időnket oda kéne adni ahhoz, hogy egyszer ne bánjuk nagyon, hogy nem tettük meg. Ígérem, megpróbálom. Aztán este befejeztem, és érthetetlenül, mélységesen, nagyon-nagyon szomorú lettem tőle (kellő áthallások természetesen...). Aztán jött J, és elküldte ezt:

Ma pótoltam, amit a múltkor nem sikerült megnézni Antwerpenben, és még annyira nem tudom, hogy mit mondjak.

Az elmúlt napban egy Diótörővel volt dolgom - egy fahímmel, na. 

Helló ismét Brüsszelből!

Hogy tegnap nem írtam, az azért volt, mert épp meg készültem dögleni. A fene se tudja, hogy az előző napi grog, az előző éjjeli szőlő+sajt, vagy esetleg az elmúlt hetek zabálása után mondta azt a gyomrom, hogy elég volt, mindenesetre úgy keltem fel, hogy gyakorlatilag egy savtömlő volt a helyén. Még jó, hogy nincs pasim, mert az egyetlen póz, amire most rá tudott volna venni, az a magzatpóz lett volna.