Jégre téve
Beküldte Raya deBonel -
Beküldte Raya deBonel -
Beküldte Raya deBonel -
Jóbarátom ismét egy egeres sztorival kedveskedett nekem. Nem néztem túlzott várakozásokkal elébe, mert talán jogosan azt hittem, a múltkorinál bonyolultabb módszert nem tud kitalálni. Tévedtem.
Beküldte Raya deBonel -
Avagy költsük el okosan a nehezen megkeresett pénzünket.
Tegnap jött eszemadta a postával, olyan könnyű (4 kg), hogy amikor megemeltem a dobozát, egy eszement pillanatig azt hittem, hogy csak a zsákot küldték, a tölteléket külön kell megvenni. Aztán rájöttem, hogy akkor minek tennék ilyen böszme dobozba, és akkor már jó volt.
Beküldte Raya deBonel -
Mindenki olyan fontosnak tartja a kiejtést. Pedig Lansburgh tanár úrnak igaza van: az akcentus olyan, mint a virágnak az illata. Anélkül se íze, se bűze az ember angoljának. Persze kicsit megváltozik a véleményem, amikor egy olasz vagy spanyol küldött kezd el véletlenül angolul beszélni, és azt kívánom, bár beszélne az anyanyelvén, vagy a ciprusiról nem tudom eldönteni, hogy ez most görögül próbálkozik vagy angolul. Nem mindegy, hogy melyik gombot nyomom meg, mielőtt a falra mászom.
Beküldte Raya deBonel -
Beküldte Raya deBonel -
Nem tudom, hogy mi a zenekar vagyunk a Titanicon, vagy a jéghegy csúcsán fészkelő sirály (vagy annak fagyálló ekvivalense).
De azt tudom, hogy ha én most komolyabban magamba néznék, akkor elszédülnék, úgyhogy inkább nem nézek.
Beküldte Raya deBonel -
Munkás hétköznapok vannak mögöttem, azért is választottam ezt a címet, mert mostanában izzadok, mint egy ló.
Beküldte Raya deBonel -
Beküldte Raya deBonel -
Biztos unjátok már, hogy minden bejegyzésnek angol címe van (no meg képmutatás is egy olyantól, aki nyelvi nácizmusában lehetőleg még akkor is méltányosnak mondja a fairt, ha éppen levegőért kapkod, annyira nincs ideje), na de mit csináljak, ez a poén magyarul nem jönne ki. Dinantban jártunk, én és a még mindig névtelen telefonom.
Ez a hely arról híres, hogy ez a bácsi
Beküldte Raya deBonel -
Bődületes vásárlásrohamot tartottam ma. Kezdődött azzal, hogy a harmadik boltban végre megvolt a Sennheiser PX200-as (10-ből 9 brüsszeli magyar tolmács ezt ajánlja!), és ettől olyan jó kedvem lett, hogy mindjárt megleptem magam még egy MP3 lejátszóval is. Legalább fél órán keresztül vacilláltam a két legesélyesebb jelölt között, de végül a 4 gigás feketét választottam. Azt mondtam, hogy vízálló? Ma zenés zuhanyzás lesz, fűszeres sütőtökös tusfürdővel (az is új, Body Shop). Azt, hogy hova csíptetem a lejátszót, a fantáziátokra bízom.