Vadász a partvissal

Jóbarátom ismét egy egeres sztorival kedveskedett nekem. Nem néztem túlzott várakozásokkal elébe, mert talán jogosan azt hittem, a múltkorinál bonyolultabb módszert nem tud kitalálni. Tévedtem.

Az egér ezúttal a szekrényben volt. Szinte láttam magam előtt, ahogy J. leírta: kinyílik a szekrényajtó, az egér teljes nyugalomban szaglászik a polcon, J. pedig megáll vele szemben, és először próbálja felvenni a szemkontaktust, majd olyan pillantást vet rá, mint énrám szokott, miközben azt mondja: "Most fogom helyrerakni a gerincedet! Tűrj!", csak ez az egér esetében egy 180 fokos csavart jelent, ellentétben a nálam alkalmazott szelíd (khm) masszázstechnikákkal.

Szóval ott áll J, egy idő után végre az egér is megáll, felnéz, és érzi, hogy itt most valami nagy és jelentőségteljes fog történni. Itt következett J. azon mondata, amin hátravetett fejjel, azonnal, hangosan és vonyítva felröhögtem:

- ...és mint egy vadász a partvissal, egy baromi nagyot somtam az egérre...

Amint abbahagytam a fuldoklást, megtöröltem a szememet és elmagyaráztam J-nek a mondatok helyes tagolásának élőszóbeli alapszabályait, ő pedig elmesélte, hogy az egér elszökött, ő azonban legott nekilátott a feladat megoldásának. Ezúttal még kreatívabb megoldást választott. A konvencionális egérfogót, aminek baromi erős rugója van (csak az életösztönének ellenőrzése érdekében belekérdeztem, hogy ezt a saját ujján próbálta-e ki), feltette a szekrény tetejére, az asztalra pedig egy teljesen egyedi csapdát rögtönzött. 

Fogott egy ásványvizes palackot (szénsavmentes, tette hozzá arra az esetre, ha netán én már a szabadalmi jegyzőkönyv "Specifikációk" című fejezetéhez készíteném a jegyzeteket), fúrt egy lyukat a nyakánál, és beletett egy darab sajtot. Egyrészről nem értem, hogy az egérről, ami egy rágcsáló, és természetes közegében viszonylag ritkán fordul elő a szarvas emlősök megolvasztott laktátkivonata, annál inkább viszont a lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó gabonák és magvak, miért terjedt el az a közkeletű hülyeség, hogy egy tejtermék az álmai vacsorája, mellesleg olyannyira elterjedt, hogy maguk az egerek is elhiszik. Másrészről ha már sajt, akkor van dobozos, szeletelt, vákuumcsomagolt, még tubusos is van, de palackosról eddig még nem hallottunk (egy újabb szabadalom?). A kupakba egy drót került, és ezt így elhelyezte - kapaszkodjatok - a nyomtatóBA helyezett fényképezőállványon (állítólag holnap kép is lesz, mert ezt így én se tudtam értelmezni).

Update: ollálá!

A szabadalmi jegyzőkönyv kedvéért megjegyezném, hogy a nyomtató multifunkciós: szkenner, printer és egérfogger.

A terv az, hogy az egér az üveg nyakán bemászik, elkezdi enni a sajtot, majd a mozgástól imbolygó tartály egyszer csak leesik, fennakad a drótnál fogva, és az egér, miközben nem tud kimászni, tulajdonképpen humánus elbánásban részesül, hiszen a lyukon át kap levegőt. Ezután jönne a szokásos procedúra a kábítással és a macskával, de ügyelni kell, hogy ez már ne ugyanebben a palackban történjen, mert a fránya kis rágcsáló még a végén ki talál repülni. 

Nem kételkedem volt kedvesem kreativitásában, ugyanakkor felmerült bennem, hogy nem lehetne-e az egérkolónia további tagjait a házon kívül tartani, mert nem tudom, hányféle módszerrel lehet még elkapni őket. A válasz az volt, hogy túl sok a lyuk. Ezek után még egy hosszas eszmecsere következett az egerek vélhető bázisáról, a macskák pozitív motiváción alapuló, illetve puszta kényszerítéssel történő odajuttatásáról, ott marasztalásáról és bizonyos alapvető jogokról, de ennek részletes taglalása helyenkint átkalandozna az állatkínzás-fantasy sötét és síkos mezsgyéjére, ezért ettől jelen írásban eltekintünk. 

Ja, egyébként J. főmacskája állítólag baromi jó egerésző. Csak tudnám, kitől tanulta.