Beküldte Raya deBonel -
Tegnap Brugge-ben (Bruges-ben? Brujasban - ahogy a spanyolok mondják, és egyébként boszorkányokat jelent?) voltunk a Királylánnyal. Eredetileg a virágfesztivált néztem ki, de végül belebotlottunk a pályaudvar előtti téren egy sokkal jobb kiállításba.
Disney jégszoborfesztivál volt ugyanis. Ügyes cég ez: elérték, hogy a jég, a karácsony és a Disney név összefonódjon, és évtizedek óta abból élnek, hogy mindenkiben rejlik egy ötéves, aki mindenre képes a kedvenc mesehőseiért. Vettem már 25 dollárért pólót, 24-ért táskát, voltam Hercegnők On Ice-on, és még mindig nem érzem magamat lehúzva. És lám, fel se merült, hogy ne szurkoljuk le a belépőt azért, ami a képzeletünkben uszkve húsz éve él.
Valamiért nem hittük el, hogy tényleg lógni fognak a mínuszok, és egyikünk se hozott kesztyűt. Az enyém legalább Brüsszelben volt, de ez nem biztosított jelentős előnyöket a Királylányhoz képest. És akkor most gyertek időutazásra a gyerekkori mesék közé!
Nekem ilyenekkel indult:
Hazudj, Pinokkió, hazudj!
El nem hiszitek, mennyit agyaltunk ezen a kis fickón a szinkrondramaturg tanfolyamon. Majdnem annyit, mint szerencsétlen Hemingway egyetlen mondatán: "Both legs stuck out awkwardly".
Alice mindig is egy kicsit avantgárd volt nekem, de annyi baj legyen.
Ez meg nem tudom, mit keres itt, melyik mesében lehetett, de nagy, látványos, és mostantól ez a háttérképem a telefonon.
Ha beindul a nagy pofonofon...
Aztán jött A mese. Máig meghatározó élmény, az esztétikai érzékem, zenei ízlésem, életfelfogásom, párkapcsolati dinamikáim... mind-mind innen jönnek.
Uppsz... az utóbbi tényezőt illetően zsenge korom kapcsán talán nem megfelelő mintát választottam... Értsétek, ahogy akarjátok, Hakuna Matata!
Még mindig jobb, mintha én is az "I blame Disney for my high expectations of men" csoport tagja lennék a Facebookon. Az anonim hercegnőimádókra gondolok természetesen.
Én sose voltam hercegnős, de azért egy ilyen láttán:
én se bírom ki, hogy ne nézzek be a szoknyája alá.
Én a testképzavaraimért hibáztatom Disney-t, nem a párkapcsolataim miatt.
Mekkora poén lenne Edward Cullent kifaragni jégből! Persze ketrecbe kéne zárni, különben annyian dörgölőznének hozzá, hogy egy nap alatt elolvadna.
Nagyjából a Tarzannal lett vége a színes-szagos éneklős filmeknek (viszont legalább stílusosan fejezték be, Ákossal), ezután jött a baromi jó rajzfilmek dömpingje, amit szerintem már a szülők jobban élveztek, mint a gyerekek.
"Vontató Matuka, Helyi Segélyszógálat" - Gesztesi hangján, állati!
Wall-E és Eva, a másik nagy kedvencem, avagy szavak nélkül is mennyi mindent el lehet mondani.
Aranyhaj, a tavalyi karácsonyi családi mozi.
És, bár a Notre Dame-is toronyőr sem volt kevésbé imádott kedvencem, a jég-Quasimodo elég béna volt, le se fotóztam. Tőle idézem viszont: "a javát a végére tartogattam".
Ugyemekkora királyság? Ilyen blognévvel azt hiszem, nem is kell többet hozzátennem. Talán még annyit: Drink up me hearties, yo-ho!
Ez a Jégbüfé, nem ami a Ferenciek terénél van. Mögötte jégcsúszda volt, amin popsi-sín lehetett lecsúszni.
A végére annyira átfagyott a kezünk, hogy hálásak voltunk a forró Cécémel kakaóért, amit jó üzleti érzékkel a kijárathoz telepített sátorban árultak. Amíg esett az eső, megnéztük a virágkiállítást is, de az már egy másik bejegyzés lesz.
Írjátok meg légyszi kommentben, melyik volt a kedvenc Disney-mesétek!