Mostanában olyan trendi hozzáállás a nők körében (és már a harmincot jóval túlhaladt szingliknél sem ciki), hogy "inkább egyedül maradok, de nem jövök össze akárkivel, megvárom az igazit". 

Ez is hozzátartozik a dicsteljes pályafutásomhoz sajnos. 

Na nézzük, hogy fog ez működni innen.

Hát ennyi volt. Négy évig írtam, sokszor naponta többször is. Mostanáig elégedett voltam vele, bár például a mobil verzió nagyon gány volt, előfordult, hogy megmagyarázhatatlan módon nem tudtam elmenteni bejegyzéseket, de még mindig jobb volt, mint a blog.hu.

Mostanáig.

Ezennel nyilvánosan megkövetem a Citibankot. A fene gondolta, hogy a booking.com a jövő heti strasbourgi szállás egész árát leemelte. Biztos mert az utolsó szabad szállodai szobák egyikét csíptem meg. És véletlenül lett egyszerre vonat- és repülőjegyem is.

Érdekes. Ennyit tudok mondani, hogy érdekes.

Megtudtam magamról például, hogy nagyon szeretem a kakiszilvát, de ha csak azt eszem reggelire, akkor délelőtt teljesen totálkáros módjára tolmácsolok. Holnap kipróbálok valami sajtot.

Rájöttem, hogy amennyire azt hittem, hogy zavarni fognak a kabintársak, annyira kiderült, hogy mégsem, aztán mégis akkor ment a legjobban, amikor az egyik kiment, a másik meg pont a túloldalon ült ahhoz képest, amerre néztem.

Ma voltam a Parlamentben is. Kicsit szétzilálták a napomat, úgy terveztem, hogy reggel, szép kényelmesen, elvégzem azt az orbitális nagybevásárlást, amire napok óta készülök, ehhez képest reggel már várt a főnökasszony levele, hogy ugyan mennék be hozzá mégse délután, hanem mostazonnal (még jó, hogy ébren voltam egyáltalán). Megteáztunk, aztán adogatott kézről kézre. Tisztára úgy éreztem magam, mint kezdő mensás koromban, és akik ott jelen voltak, sejthetik, hogy ez mit jelent. ;)

Valahogy igy erzem most magam. Bar pont nem a SCIC/nel vagyok, hanem a Parlamentben, de mindegy. Bovebbet majd ha ekezeteim is lesznek.

Egész meglepődtem magamon, hogy amint jelezték, hogy bizony, én jövök, egyáltalán nem foglalkoztam se kabintársakkal, se hallgatósággal (mondjuk sokat segített, hogy háttal ültek), csak mondtam-mondtam-mondtam... egész ameddig a kettő darab magyar oda nem intett, hogy úgyse hallgatják, nyugodtan pihenjünk.

És váratlanul egyesek franciául vagy spanyolul szólaltak meg (vagy angolul, de azt kívántuk, bárcsak inkább franciául vagy spanyolul beszéltek volna), úgyhogy az összes munkanyelvemet gyakorolhattam.

Mit kellett ezen parázni...

Utálatos dolog délután kezdeni ezt az egészet, mert a délelőtt úgyis a kutyáké. Felkelés fél 8-kor, naná, mikor aludná ki magát az ember, ha nem most.