Sour cherry

Utálatos dolog délután kezdeni ezt az egészet, mert a délelőtt úgyis a kutyáké. Felkelés fél 8-kor, naná, mikor aludná ki magát az ember, ha nem most.

Evés (most legalább van kaja, sőt, az értem aggódókkal örömmel közlöm, hogy megérkezett végre a rohadt pénzem, legalább befizettem a lakbéremet így hetedike táján), terminológia-olvasgatás, elmerengés azon, hogy ha az "adherence", "evidence-based" meg "falls-prevention" helyett véletlenül ezek francia megfelelőjét találják mondani, akkor nekem végem van, de lehet, hogy amúgy is végem van, még az idő is sz@r, levelezés ezzel-azzal, megint evés, hisztéria, már megint hol fogok lakni Strasbourgban, és visszafelé repülnöm kell, rohadtélet... és mindjárt indulok.

Ja, és tök vicces, de az előző bejegyzést ketten is magukra vették, pedig isten bizony nem nekik szántam. De ha már így, legalább elindult az a permanens levelezés, amitől idővel majd mindenki besokall, de hál'isten addigra jön a Mikulás és hoz barátokat. Csoki nem kell, Amszterdamba megyünk.