12:18 Maitai: És most Stephen Kinget fogok olvasni. Mert megérdemlem.

16:32 Maitai: Eddig bírtam. (lájkolja: Fefe)

17:43 Fefe: Megérdemelted. (lájkolja: S. úr)

És Zsófit se felejtsük el, de sajnos csak eddig ütött. :P

A tömegkultúra gyorsan reagált: a Filatorigátnál lévő graffitifalon már díszeleg egy nagy Steve Jobs-festmény.

Tulajdonképpen ő egy izgága, összeférhetetlen menedzser volt, akinek volt egy baromi jó ötlete, és évtizedeken át, kapitalista módszerekkel kizsákmányolva alkalmazottait, piaci erejének köszönhetően monopóliumokat harcolt ki, és olyan termékekből gazdagodott meg, amik minden ismerősömet megszívatták, aki csak vett belőlük. Persze, most meghalt, szegény, emlékezünk rá. De nem ő volt az egyetlen, akinek a mondatai emberek életét változtatták meg.

- Szerintetek melyik a rosszabb: ha van valamid és nem tudod hova tenni, vagy ha van valamid, ahova senki nem tesz semmit?
- Nem tudom, én még csak az előbbit próbáltam. 
- Miért, olyan nem volt még, hogy üres volt a hűtőd?
- De, csak akkor nem az volt a bajom, hogy nem tudok mit beletenni, hanem hogy nincs mit kiszedni belőle.

*****

Zöld póló, / zokni, / palacsinta. Kész a gyerek.

/bocsánat, annyira kifejező ez a szinkronban használt szünetjelző, és egyébként is kottázom már a beszélgetéseket, lásd még ehát vkk (-ig sír)/

...de ha mégis leesnék a motorról, az utolsó szavaim azok lennének, hogy:

TRANSALP, AFRICA TWIN, VARADERO...

"Fájdalommal szülöd világra fiadat" - mondta Isten. Hangjában a harag mellett némi szomorúság bujkált.

"Na és? Cserébe megkaptam a többszörös orgazmust" - vont vállat Éva.

Nem kellett volna minden tudást beoltanom abba a fába - jutott eszébe Istennek.

"És? Mi van még? Ennyi a büntetés?" - kérdezte az első asszony. "Ez az egyetlen ütőkártyád? Bocs, de többet vártam tőled. Végülis nem fogok többet szülni két gyereknél, a modern családtervezési módszerek már ezt is lehetővé teszik."

Úgy tűnik, mindenkinek vannak barátai Brüsszelben, csak nekem nem. Mindegy, mostantól én leszek a ti brüsszeli barátnőtök.

Nekiálltam selyemcukorrózsaszínre festeni a körmeimet, ha már nem jut eszembe semmi értelmes téma, erre megrohantak a gondolatok.

Hogy talán nem kéne ennyire ódzkodni ettől a felnőttségtől, és érdemes lenne befejezni azt, hogy én még tanuló vagyok. Mert persze, hogy az vagyok, maradjak is minél tovább, de mostantól én akkor is pénzt fogok keresni, bejárni valahova (szordinóval), járművet vezetni, számlákat időben befizetni, még az is lehet, hogy egyszer majd feleségül vesz valaki.

Olvashattam én Mérőnél azt, hogy a boldogsághoz három dolog kell: flow-s munka, emberi kapcsolatok és valami magasabb eszme?

Nyüsz-nyüsz.

Tisztában vagyok vele, hogy pár hónappal ezelőtt még azon elmélkedtem, hogy odaadnám-e a szemem világát egy EU-parlamenti tolmácsolásért, és hogy ismerek olyanokat, akikben most is felmerülne a dilemma. Most meg, amikor könnyű kézzel elutasítottam egy munkát, mert akkor még nem leszek kint, és a magyar tolmácsosztály vezetője hívogat, hogy mikor állítom már magamat elérhetőre, nincs tőle jó kedvem.

Fogalmam sincs, hogy maradok ébren napról napra. Hat óránál többet hetek (hónapok) óta nem aludtam, és nagyon úgy néz ki, hogy nem is fogok még egy darabig. Minden napra jut valami, ami miatt nem haladok a fordítással, ami miatt aztán minden hétvégén éjszakáznom kell. Hétközben meg az egyéb teendőim esnek vagy irgalmatlanul korán reggelre (pl. 9-re), vagy pont délutánra. Nem mintha az ilyen laza kis sziesztákon mostanában el bírnék aludni, ahhoz túlságosan pörög az agyam.