Mert én olyan perverz vagyok, hogy ha véletlenül éppen vonalban lenne a pasim, miközben megcsal, én nem csak hogy végighallgatnám, hanem fel is venném. És ha éppen lemerül a telefonom, akkor a szakmai ártalomként állandóan nálam lévő spirálfüzetben teszem ezt.

Megtudtuk még, hogy a sör hasznos dolog: nem csak hiperűrugráskor párnázza ki az ember szervezetét, hanem termosztátként is szolgál.

Többnyire a dagadt nőkről dumáltunk eztán, vagy, ahogy NC illedelmesen megjegyezte: "nagytestűekről". Mert ezt is ki kell(ett) egyszer próbálni.

- De vannak benne agyevős zombik? Mert ha nem, akkor az nem jó... - mondta keserves fintorral az arcán az egyik legintelligensebb ember, akit ismerek.

(háttér: éppen azt latolgattuk, milyen filmet nézzünk meg a címben említett alkotás ellenpontjaként)

A cápa is hal, csak nem jó a PR-ja. Bár, amint megtudtam, ezt a kifejezést már nem is használják, helyette vállalati kapcsolatot vagy egyszerűen smúzolást mondanak. Na, ez az, amit a bohóchal nagyon jól csinál.

J. kapott egy új állandó jelzőt: A Szomjas Lámák Megmentője.

Állatkertben voltunk, megnézni a kistigriseket, akik közül egyet Manu Chaóról nevezett el a Tarlós. Hát cukik, bár nézni őket olyan élmény, mint tízévesen az osztályfőnök leguánját, aki naponta kétszer megmozdította a szemét. Nehezen is lehetett észrevenni, hogy megdöglött (állítólag áramszünet miatt megfagyott vagy ilyesmi).

Megjöttem, anyagilag kivérezve, ám tokától bokáig felruházva. És a legjobb, hogy kaptunk Ariel mosóport.

Most, hogy a lényeget már tudjátok, talán értékelitek az olyan jellegű finomságokat is, hogy lett fekete boleróm, lapos sarkú GEOX cipőm, Desigual szoknyám, jól álló napszemüvegem, néztünk Hundertwassert, ettünk almás rétest, hallgattunk operavetítést a Rathausplatzon és ráfizettük a (frissen vett) gatyáinkat a parkolásra - ahogy azt Bécsben szokás.

Holnap Bécsbe utazunk Uncsitesóval, epic shoppingolás lesz Parndorfban, aztán kimaradt látványosságok megtekintése és mosópornak vadászása (Jóanyám szeretne nyugatiaknak szánt Ariellel mosni, na). Stay tuned, lesznek képek.

Székesfehérvár, FEZEN. Ez nekem már mindig egyet fog jelenteni a trágyaszaggal. De nem ám az, amit a Fefe állítólag szeret, mert ez a Vidék, a Mező és a Kemény Munka (na ezért nem értem, hogy a Fefe miért viseltetik pozitív érzelmekkel iránta) illata, hanem az, ami néha már-már visszaböfögött rokfortos szendvics szagjegyeit hordozza magán. A súlyos az volt, hogy két óra múlva már nem is éreztük a bűzt. Ezen kívül természetesen por volt, a férfiak fájlalták a közösségi élményt nyújtó vizeldék környékén a világítás hiányát, Fefe pedig felfedezte a daimónjainkat a metatérben.

Az úgy volt, hogy J-t egyik ismerőse szerette volna összehozni egy mongol nővel, ha már neki ilyen jól bejött (októberre várják a babát, és a magyar, valamint a mongol állam több hónapos utánajárásra kiadta az engedélyt, így össze is házasodhattak). Mivel én éppen J.

- Képzeljétek, a múltkor volt egy pozitív élményem egy BKV-ellenőrrel.
- Mit kerestél te a BKV-n?
- Ott hagytam az autómat a Felvonulási téren, és földalattiztam.
- Ne haragudjatok, nem tudja ezt kettőbe váltani valamelyikőtök?
- Van egy ötezresed? Szerintem az a legszebb pénz.
- Nekem a húszas jobban tetszik.
- Ja, meg az ötszáz eurós is csinos.
- De a régi zöld kétszázas, az volt szép!
- Régen nem is volt papír kétszázas.
- Bartók volt az ezresen?
- Most viszont a tízezres a legszebb.