Diploma után

Most már aztán tényleg vége: szerdán, bár nem is akarták annyira elvenni, megvédtem a diplomámat. Ölég vicces volt kint várni a folyosón: nyoma sem volt semmilyen feszültségnek. Fura is lett volna, miután annyi volt az instrukció, hogy írjunk 30 oldalt és adjuk neki a "Szakdolgozat" címet, arról meg nem is tudtunk, hogy röviden szóban is be kell mutatnunk a bizottságnak a művünket, mert csak a konzulens olvasott egyáltalán bele (jó esetben).

Zselic, bicikli

Természetesen elfelejtettem memóriakártyát vinni a fényképezőmbe, úgyhogy csak szóban.

Valami halálsugár működött ezen a túrán, mert mindjárt azzal kezdődött, hogy az egyik bringát szervizbe kellett vinni, másnap egy másiknak lejött a pedálja hajtókarostul, egy harmadiknak pedig elszakadt a lánca. És megint, és megint, és megint. Csüggedt gazdája végül a bőszénfai műintézményben várta be a mentőosztagot.

Amarradito al yugo

Mi a fene bajom van (volt), miután a magyar kabin jelenlegi vezetője (haha, menő lett volna "a dán főnököm"-ről beszélni, de az már nem jön össze) azt találta nekem mondani, mikor már épp felálltam volna, hogy átadjam a helyem az eredményhirdetés következő delikvensének: "In the seven years I have been coming here to these exams, nobody has ever been given an 18. You got three." Elfelejtette talán a születésnapomat?

 

Ha van még olyan, akit nem haragítottam magamra

Először is szeretném megjegyezni, hogy:

 

Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy legjobb lenne magzatnak lenni (akit már véd az Alkotmány). Ezzel a felindulással elolvastam Nesztelencsiga gyerekblogjának 1-2. trimeszterét, és ma reggel csak azért nem kérdeztem meg Jóanyámat, hogy milyen volt, amikor még a pocakjában voltam, mert előrelátóan elhúzott dolgozni.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio