Hedonizmus.

Sült krumpli Antoine-nál, Brüsszel közismerten legjobb helyén. Hosszú sor kígyózik, mondjuk inkább a minősíthetetlen kiszolgálás miatt, és legalább húszféle szósszal lehet kérni (ez itt provanszál), plusz vannak még elvetemültségek, mint rákkrokett meg sült krumplis szendvics.

Vettem két tábla hennát, láttam az Atomiumot, felismerésre utaló zavart felcsillanást láttam a magyar kabin vezetőjének szemében, ittam sört, ettem sült krumplit az Antoine-ban... egy csomó megvalósult álom volt ez a pár nap.

Mindjárt ahogy kiléptem a metróból, ez tárult elém. Egy míves lámpavas, a távolban egy katedrális sziluettje, szelíd rózsaszín ég, és... egy csigaárus bódé.

Hirtelen megtanultam franciából tolmácsolni.

Még "A" tanár úrnak is sikerült bemutatni.

Hand-free biking: done.

A csoporttársaim közül az egyik felajánlotta, hogy távollétében süssük meg nála a vacsoracsatára szánt tortillákat, egy másik pedig tanóra keretében azt mondta valamire, hogy igazam van.

Kezdek hozzászokni, hogy életem nagy eseményei nyugat-magyarországi megyékhez kötődnek. Olvasni például a veszprémi állatkertben tanultam meg, elengedett kézzel biciklizni pedig Nagykanizsán.

Idétlen idők óta nem írtam, de jobbra most se telik. Iszonyat ütemben pörögnek a napok, ezen a héten gyakorolni se tudtam. Hol egy hirtelen beesett kalózos sörözés, hol egy Irie Maffia koncert.<<--- Fefe, ez egy link ám.

Natejóég, ez is feladta a leckét. Jó kis win-lose kérdés. Nagyjából a legnagyobb álmom áll szemben azzal, amit ha elveszítenék, a következő lépés az öngyilkosság lenne. Még jó, hogy nem választható. Középszerűnek lenni jó?

Van úgy, hogy egy reggeli beszólás az egész nap alaptémáját megadja. Tisztességben megőszült tanárom ("A" franciatolmács) például tegnap azt bírta mondani:

"Ha Az angol beteg hitelesen akarta volna ábrázolni Almásy grófot, akkor, nem akarok senkit megbotránkoztatni, de nem az ápolónőjébe szeretett volna bele, hanem az ápolójába."

Aztán Jóanyám (aki a homoszexualitással nagyon nem tud mit kezdeni, igaz, néha a heteróval se) javasolta, hogy nézzük meg A gyerekek jól vannakot, mert Annette Benning van benne, meg egyébként is. Én szeretni leszbik, úgyhogy elmentünk.

Mindenki a fölötte lévő 2%-ra feni a fogát. Fölöttem elvileg már nincs annyi, de ott vannak az igazán izgalmas lények, például azok, akik a nyitott haranggörbe alól egyszerűen kiszöknek.

Lehet, hogy csak a 4 óra alvás vitte le egy kissé az ingerküszöbömet, de én halálosan elégedett voltam a mai minikonferencia-produkciómmal, olyanokat sikerült mondanom, hogy "felmorzsolta" meg "türelmet tanúsít", és mégis most kaptam a legtöbb kritikát. Milyen érdekes: közvetlen azután, hogy

A szemem megkapóan vörös, és a világ egyre érdekesebb. És mindezt néhány kis rózsaszín vacak miatt.

Az olyan mondatok, mint "jobbos buzit keresek", vagy "ezt a sok hülye halat má'", már csak engem mosolyogtatnak meg. Fefe már megemlékezett arról, amikor lóhal állában kereste a boldogulását, de azt nagyvonalúan elfelejtette említeni, hogy a maga szemében a gerendát se:

- Én nem szexuális orientáció alapján válogatom a puzzle-öket. Nekem olyan kell, amelyiknek farka van.

Ma olyan private universe típusú álmom volt. Kár, hogy Bert ébresztett belőle, mert ha megkapom még azt az egy percet, ami az ébresztőóra megszólalásáig hátravolt, talán eljutok a végére.