Kreatívkodtam ma egyet, egy hastáncostársam mintája alapján, frissen beszerzett, csillogó-villogó Swarovski-gyöngyökből.

Tegnap tettem egy próbautat Gitane-nal, Asma Budafoki úti lakhelyéig és (értelemszerűen) vissza. Jól vizsgázott. Mondjuk reméltem is, miután most kapott egy új, hatfokozatú Shimano váltót hátulra, amin kisebbek és nagyobbak a fogaskerekek, mint eddig.

Kezdek hozzászokni, hogy az emberek kábé olyan stílusban beszélnek hozzám, hogy "normalmente no les interesa, se les puede decir whatever, pero hay que odafigyelni...", azért igyekszem általában magyarul megnyilvánulni.

A kedvenc poénom ma este az volt, amikor S. úr így vezetett fel valami sztorit: "Voltam egy rendezvényen, nem résztvevőként..." HANEM? (Mások szerint ez nem vicces.)

Egyik tanárunk aranyköpése volt, hogy a mai piacon a tolmácstól nem az az elvárás, hogy egyénisége, humora, netán stílusa legyen, hanem hogy legyen olyan szürke, amennyire csak lehet, fordítson kínos pontossággal és legyen fáradhatatlan, akár egy robot. Bár ő úgy fejezte ki: "a tolmács legyen vogon". Mondjuk ez a jelenlévők közül egyedül nekem mondott valamit, de legalább megpróbálta (egyébként ő pont nem vogon, és a számomra legszimpatikusabb tanárok sem azok, de erről amúgy is akartam egy bejegyzést "fire in your heart is out" címmel).

Még adós vagyok egy zanzásított élménybeszámolóval az év eddigi legjobb hétvégéjéről.

Jóanyám ötlete volt, hogy a Fekete hattyú után örvendeztessük meg magunkat egy kis mexikói kajával. Az Iguanát már régóta őriztük jó emlékezetünkben, és úgy tűnt, nem is alaptalanul.

Előtte volt egy kis "nincs kenyerük? egyenek kalácsot!" típusú élmény: az Auchanban az összes pénztár működött, ugye, péntek délután roham várható. Viszont alig lézengett valaki. Jóanyám kérdezi, miért. "Hát hónap vége van!" - mondta a pénztáros. Hú.

Van egy zenekar, amelyik képes a Miatyánk első sorát raghelyesen illeszteni dalszövegbe.

Van egy zenekar, amelyik lírai szövegeket ír olyan szavak felhasználásával, mint "integrált áramkör" és "luxus Bentley".

És ez ugyanaz a zenekar, amelyik egy koncert alatt háromszor is emleget nyulakat (ráadásul egyszer név szerint az enyémet).

Szeretem azokat a filmeket, ahol megteremtik az illúzióját annak, hogy bepillanthatsz egy szakma kulisszái mögé, legyen az akár egy szakács, akár virágkötő, akár (naná) tolmács. De a legizgalmasabbak a művészek: a Piaf, a Billy Elliot, a Lesz ez még így se és társai, amelyekben többnyire a pszichológiai vergődést domborítják ki. A Fekete Hattyú ehhez még hozzáadja a tánccal járó vért, verejtéket és ropogó ízületeket, hátborzongatóan hitelesen. Mondom ezt úgy, hogy a balettal kapcsolatom utoljára egyszámjegyű éves koromban volt, de óvodásként még balerina akartam lenni.

Az én szakmámban elég ciki, ha valaki csak akkor tud teljesíteni, ha érzi a bizalmat és a támogató légkört a hallgatóság részéről, de úgy tűnik, ez van.

Ennek ellenére ma egész tűrhető voltam a kabinban, bár előtte már sikerült beégnem "A" franciatolmács előtt. Ketten jöttünk órára, a másik lány körülbelül negyedik generációs bölcsész, családilag éltek Amerikában, ő egy évet Franciaországban, el lehet képzelni a kiejtését az enyémhez képest. Ja és "A" tanár urat a hölgy nagypapája tanította az egyetemen. Ezzel a háttérrel érthetőbbé válik ez a megjegyzés:

Segítség! Informatikusok!

A freeblog új statgépének hála felfedeztem, hogy valaki bejegyzett egy domaint .tk alatt, és ott tárolja a blogomat, ráadásul olyan néven, amit nem szeretnék használni. Fogalmam sincs, hogy ki lehetett az, én biztos nem, de szeretném megszüntetni. Hogy lehet ilyet?

Help!!!

Most megint a párkapcsolatokról fogok írni.

Ma reggel a 4-6-oson hallottam egy srácot a telefonban. Olyan hangosan beszélt, hogy esélyem se volt nem hallani.

- Ma lehet, hogy korán végzek a melóval, olyan egy-kettő körül.

...

- Nem, mert holnap is dolgoznom kell. Különben is, beteg vagy, BABY. Pihenjél inkább.

...

- Holnap este beszéljük meg azt a munkát, hogy ki, meg mikor, meg hova...

...