Mozgalmasan telik a hosszú hétvége, bár lehet, hogy ez kívülről nem látszik. Sokat eszem, ez viszont sajnos lehet, hogy látszik. Vasárnap családi buli volt, aminek az egyik legemlékezetesebb pillanatát Uncsitesó szolgáltatta. Ezt bírta ugyanis mondani:

- Az Uránusz belép a Kosba, ezért most mindenkinek kijön a sötét oldala, és meg fogjuk tenni, amit eddig halogattunk.

Ezek után gyakorlatilag mindenre ezt mondta. Még egy cigi? Vagy ne? Á, az Uránusz belép a Kosba, menjünk!

Most már asszem, minden oldalról letesztelték az angoltudásomat. Van általános és szakmai felsőm, szakfordító- és nemsokára tolmácsdiplomám, és most már TOEFL-vizsgám is lesz.

Érdekes játékot játszottam a minap, angol blatt órán (szenzációsan unalmas tud lenni egy ilyen). Korábban már panaszkodtam arról, hogy csak gyűlnek bennem a szavak, egy részét kimondom, egy részét leírom - ki tudja, ki hogyan érti - de egy része elkerülhetetlenül bennem marad. Feszítenek.

Arra gondoltam, nyitok egy külön lelkizős blogot, mert ehhez már semmi közötök, de részben mert ithil és talán mások is bírják az ilyesmit, részben meg mert külső megjegyzések híján végképp elszállnék és/vagy befordulnék (befele álló szemgolyóval meg veszélyes repülni), szóval a lényeg, hogy itt maradnak ezek a messzemenően személyes bejegyzések is, legfeljebb nem leszek sztárblog. Ti meg becsüljétek meg magatokat, ne éljetek vissza a bizalmammal. Na.

Múlt hétvégén adták másik kedvenc filmemet, a Shawshank Redemptiont a tévében (ennek kivételesen még a szinkronja is jó). Az a vicc, hogy nem tudtam visszaemlékezni rá, miért kezdett el először érdekelni, aztán rájöttem, hogy ez is kamaszkorom sötét mélységeiből bukkant elő. Így tanultam angolul. Vastagon igaz rám a "fekete doboz" kognitív elmélete...

A nőnap férfi megfelelője a Steak and Blow Job Day. A pasik bezzeg megmondják, mire vágynak ilyenkor, nekünk meg marad az ibolyacsokor. Én a magam részéről örülnék az Ékszer és Gyengédség Napjának.

És ti?

Ismét villamosos élményem volt. Kész szociológiai látlelet ez a 4-6-os.

Tarhátor. Késő huszon- kora harmincas nő. Egy csomag sütivel lép embertől emberig. A szöveg mindig ugyanaz, csak a tegezést-magázást váltja életkor szerint. Kíváncsi lennék, nekem "szia" vagy "jó napot" járna, de inkább úgy döntök, ha elér hozzám, hátat fordítok, utálok nemet mondani, ha kérnek.

Mellettem áll egy nő, zenét hallgat. Neki nem köszön a tarhátor, viszont felvisít.

- Nem hiszem el! Jesszusom, de rég láttalak! Munkába mész?

Az emberi nőstény aránytalanul költséges állat.

Egyre kevésbé képzelem magam különlegesnek (nyugi, azt azért végig észben tartom, hogy nem vagyok normális), és kezdem elfogadni azt is, hogy én se úszom meg a shoppingmániát, a kalóriaszámlálgatást és azt, hogy öltözködni lehet ugyan turkálóból, de ha azt akarom, hogy a hálószobában (illetve mikor hol) is kinézzek valahogy, akkor többet kell fehérneműre költenem, mint arra, ami fölötte van.

Ez lesz az a bejegyzés, amiért lehet majd ütni. Arról lesz szó, hogy lenézem-e a kövér embereket. Lehet, hogy helyenként Update-szagú lesz, de ez a véletlen műve.

Az utóbbi időben elgondolkodtam rajta, hogy miért tartom a kövér embereket másnak, butábbnak vagy éretlenebbnek. Mert bizony nekem marha nehéz meglátni, hogy a nagyobb testben is csak ugyanolyan érzelmek, értékek, egyáltalán: lélek rejtőzik, mint a kisebben.

Új sorozatot nyitok a blogomban. Az About a Girl című bejegyzések rólam szólnak, szigorúan személyesek, megtekintésük minden korosztály számára csak vodkásüveg felügyelete mellett ajánlott.