Beküldte Raya deBonel -
Az emberi nőstény aránytalanul költséges állat.
Egyre kevésbé képzelem magam különlegesnek (nyugi, azt azért végig észben tartom, hogy nem vagyok normális), és kezdem elfogadni azt is, hogy én se úszom meg a shoppingmániát, a kalóriaszámlálgatást és azt, hogy öltözködni lehet ugyan turkálóból, de ha azt akarom, hogy a hálószobában (illetve mikor hol) is kinézzek valahogy, akkor többet kell fehérneműre költenem, mint arra, ami fölötte van.
Cserébe rájöttem: nincs olyan, hogy valami "tetszik, jól áll, csak nem illik egyik ruhámhoz se". Ha valaki betartja azt az elvet, hogy ami tényleg, de úgy istenigazából, jól néz ki rajta, akkor megveszi, előbb-utóbb lesz annyi ruhája, amiből a jól álló további darabokat már alá tudja támasztani stilisztikailag.
Ami pedig mindezt az eszmefuttatást kiváltotta: a délutánt azzal töltöttük, hogy farmerra, konferenciablúzra (új kategória, én találtam ki), fürdőruhára, balerina- és bowlingcipőre (ezt is én találtam ki) meg Demmers-teára vadásztunk. Az utóbbi versenyszámban voltunk a legsikeresebbek, talán mert azt nem kell felpróbálni. Csak szólok, hogy akciósak a téli és a kifutó teáik (ez utóbbi egyébként szerintem nem arra utal, hogy szénsavas vízzel kell feltölteni), és ennek köszönhetően már csak négy pecsétre vagyok a törzsvásárlói szinttől. Óje.
A ruhapróbát igyekeztünk ebéd előttre időzíteni, ismervén evési kapacitásunkat (fekvőnyolcas karakter híján csak haloványan tudom érzékeltetni), de a boltok elrendezése sajnos odáig fajult, hogy amint elértünk a Westend túlsó végét jelző TGI Friday'sig, már egy Mustang outlet se tudta volna elvonni a figyelmünket a kajáról. Ezzel együtt nagyjából húsz percig válogattam a különféle steakek, burgerek és fajitasok között, és azon járt az eszem, hogy mennyivel jobb dolog a svédasztal, ott senki nem néz rám furcsán, ha mustárral és tejszínhabbal eszem a sült húst. Vagy lehet, hogy de, ám ettől még teljesen legitim a dolog.
Ez a hely már csak azért is hasznos, mert fejleszti az angol szókincset ételek terén. Én akkor adtam fel, amikor megtudtam, hogy a csirkecombot a hülye britek dobverőnek hívják, de most újraéledt a remény. Én "baby rib"-et ettem, ami a rendszertani ismeretek súlyos hiányára utal ugyan (mondván szerintük a disznó a marha gyerekkori változata), de legalább jó játék lekapirgálni a csontokról a húst. A vége persze szop(ogat)ás.
Megkoronáztam a beleim tartalmát egy Sundae-vel, ami olyan, mint a McDonald's desszertjeinek a legjava: SOK vaníliafagyi csoki- és karamellöntettel, mandulaforgáccsal megszórt tejszínhabbal, koktélcseresznyével. Jóanyám egy forró brownie-t evett, azon is volt egy kis fagyi, de nem volt hosszú életű. Hál'isten a pincérek leszoktak arról az idegesítő szokásukról, hogy az evés megkezdése után két perccel megkérdezik, hogy ízlik-e. Remélem, ebben a blogom is szerepet játszott.
Amúgy szeretem a helyet, jó onnan nézni az embereket. Családok: melyikükre hasonlít a gyerek? Vajon anya-apának szólítják egymást a szülők? Párok: meddig lesznek még együtt? Kiscsajok: honnan veszik ezt a dress code-ot? Tényleg nincs jobb dolguk, mint tökéletesen kifestve egy plázában röhincsélni? (nem vagyok nagy véleménnyel a jelenlegi tizenévesekről, asszem, ez már kiderült) Volt még egy ún. csúnya dolgokat ordibáló bácsi, de önként távozott.
Legújabb őrületem, hogy veszek egy videokamerát. Házi használatra, házon kívül. Pont az ilyeneket felvenni, ahogy az I love you, New Yorkban, vagy szatyrokat, int az Amerikai szépségben, vagy nagy berúgásokat, mint az Ex-Franciscan Productionsben. Napok óta a teszteket bújom, van is már jelöltem, de asszem megvárom, amíg lediplomázok, és csak utána rendelem meg Japánból (mit csináljak, nálunk nem árulnak rózsaszínűt), jutalom gyanánt. (Ugyanis nem csak az a tervem, hogy diplomát kapjak, hanem hogy felfigyeljen rám a Bizottságtól vagy a Parlamenttől érkező felderítő. De ezt csak pszt, fű alatt, addig még sokat kell gyakorolnom.) Ha mégis megyek idén Indiába, nagyon is kelleni fog. Ráadásul amit kiszúrtam, 3 méterig vízálló, vagyis simán vihetem síelni is. Meg ki tudja, talán Cherrapunjiba is megyünk, azt már rég megígértem magamnak.
/this entry sponsored by Sültalma tea/